Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
Bevezetés
15 úgyis csak szemfényvesztés, szédelgés, csalás, vagy legjobb esetben képzelődés és csalódás, a kérdés megvizsgálását elodázni ; minél nagyobb valakinek tudományos hírneve, minél inkább képesítik őt búvárkodó képessége, kiváló ismeretei, a gyakorlat és tapasztalás arra, hogy ezen eseményeket vizsgálja és tudományos értéküket illetőleg iteljen, annál inkább kötelezve van az igazság és igazságosság törvénye által, hogy a munkából részét kivegye és a kérdés megoldását munkájával elősegítse.« A mit Hegel kora műveltjeinek a mesmerismussal szemben elfoglalt állására nézve megjegyzett, a mely manapság a tudomány kára nélkül előítélettől ment bánásmódban részesül, az ma a spiritiszta tüneményekre is alkalmazható. »Ha mindenekelőtt a tény maga látszanék bizonyítékra szorulni, úgy e bizonyítás már azért is fölösleges volna, mivel azok, akik a vizsgálást azáltal teszik magoknak könnyűvé, hogy az elbeszélt dolgokat, ha még oly sok, képzettség, jellem stb. dolgában gyanún felül álló tanú szólt is mellettük, egyszerűen csalódásnak és csalásnak mondják'és oly merevek apriorisztikus felfogásukban, hogy nemcsak az ellen semmiféle bizonyítás nem lehetséges, hanem még azt is eltagadják, a mit saját szemeikkel láttak.« ') Hume Dávi d, angol bölcselő állította fel azon alaptételt, »hogy semmi bizonyíték sem elegendő egy csoda beigazo- lására, még ha olyan volna is e bizonyíték, hogy hamissága csodálatosabb volna, mint maga a tény, a melyet bizonyít.«2) Ezen szabály követése által bizonyára elesik a spiritizmus- sal szemben kívánatos tartózkodás. Amit ezenfelül kívánnak, az a tudomány nevében már nem igazolható. Azt követelni, hogy egy esemény valószínűségét csakis annak saját nézeteinkkel való megegyezése szerint Ítéljük meg, s hogy azért egy a világon kivül álló lénynek a dolgok menetére gyakorolt befolyását a tudomány által felállított törvényekkel való ellenkezése miatt egyszerűen tagadásba vegyük, oly szükkeblüség, melylyel *) *) Encyclopädie der ph.il. Wissensch. Zweite Aufl. Heidelberg, 1827. 383. 1. 2) V. ö. Hume, Untersuchungen über den menschl. Verstand. Ford, és magyarázva K i r c h m a n K. által 106. 1.
