Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
424 hängt«1) többféle példát hoz fel a látomásokból, melyek térben vagy időben távollévő esetekre vonatkoztak és tárgyilagos valódisággal bírtak. Ennek következtében felveszi azt, hogy belsőnkben egy titokzatos, az idő és tér korlátain túl terjedő és ily értelemben »mindentudó« megismerési képesség van elrejtve, a mely a rendes éber állapotban nem működik, ellenben a világoslátás állapotában leveti fátyolát és víziókra bomlik föl, melyekben félreeső, de egyéniségünket közelről érdeklő dolgokat és eseményeket kutat fel. Az akaratnak bűvös ereje által, amely Schopenhauer szerint az »önmagától való dolog« s az »egész embernek magvát« képezi, képesek vagyunk például haldoklókat, bármily messze legyenek is, valósággal látni vagy szavokat hallani. A mágikus erők legkiválóbb védői közé tartozott P e r t y tanár Bernben. Rendszerének alapgondolatai a következők : »1. Vannak oly erők és általok előidézett, részben érzékileg észrevehető oly jelenségek, a melyek nem az eddig ismert természeti és lélektani, hanem egy magasabb rendre vonatkozó törvények szerint igazodnak. Ezen, első sorban szellemi jellegű erőket és jelenségeket elnevezték mágikus erőknek. 2. Számos jelenség, melyeket előbb idegen lényeknek, isteneknek, angyaloknak, ördögöknek stb. tulajdonítottak, tagadhatatlanul emberek által jönnek létre, a kik mindnyájan bűvös erőkkel bírnak, a mely bűvös erők azonban csak egyeseknél és bizonyos körülmények közt érvényesü nek. 3. Ha a »mágikus« legfőbb érteményében a tér- és időtől függetlent, az általánost, a mindentudót, a mindenhatót, egy szóval azt jelenti, a mit az emberek isteninek neveznek, akkor az emberi szellemnek is tulajdonítandó olyasmi, a mi rokon az istenivel . . . »Az emberi természet ennélfogva hatalmasabb és csodálatraméltóbb, mint hitték előbb ;2) oly képességekkel van az felruházva, melyeket eddig istenieknek vagy ördögieknek tartottak, és melyeket az újabb tudomány részben az ember száJ) Parerga und Paralipomena. Berlin, 1851. I. köt. 215—296. 1. 2) P e r t y csak nem fog elsőbbségi igényeket érvényesíteni akarni az ujplatonikusok és a későbbi kabbalisták ellenében !
