Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
420 Dr. Fischer Engelbert Lórin ez, a ki az indiai faki- rok hihetetlen mutatványait korántsem veszi szőrszálhasogató kritika alá, nagyon elárulja olvasatlanságát, merta hypnotizmus- ról szóló, előbb említett iratában, azon állítást koczkáztatja, hogy még eddig egyetlen egy esetben sem lett megállapítva a világos vagy távolbalátás. A föntebb *) említett művekből százával hozhatnék fel az egészen hiteleseknek bizonyult eseteket, de csupán néhányra szorítkozunk. A müncheni főkonzisztorium elnöke H a r 1 e s z2) beszéli, hogy barátja Lindner tanár, tudta és akarata nélkül, mert ösmerte az ily kísérletektől való idegenkedését, Drezdában egy alvajárónőt hátgerincz-bántalmakban szenvedő neje felől kérdezett meg. »Visszatérte után igy folytatja tovább az elbeszélő, a következőket közölte velem. Megkérdezte az alvajárónőt, hogy hépes-e szellemileg magát egy szomszédos (előtte ismeretlen) városba és egy ott lakó betegnek szobájába áthelyezni. Ez azon kikötéssel, hogy oly jelet adjanak neki, a mely által az illető házat a szomszédos házaktól meg tudja külömböztetni, igenlőleg felelt. Erre azt mondották neki, hogy két ismertetőjelénél fogva a házat könnyen meg lehet találni. Először ugyanis egy templom szentélyével áll szemben és másodszor köz vetetlenül a ház előtt egy szívókút áll, mely az egyedüli az egész utczában. Az alvajárónő kijelentette, hogy ez egészen elégséges. Kis vártatra rá kijelentette, hogy megtalálta a házat, a szobát is látja, a melyben a beteg lakik. Ismét rohamai vannak és ül vagy fekszik a pamlagon, a mire azután a beteg szobáját és ruháit is leírta. E jelek, a mennyire a kérdező azokat ismerte, egybevágtak. Erre tovább kérdé, váljon lehet-e a betegen segíteni, a felelet az volt, hogy ez igen könnyen lehetséges. A betegség erős hülés következménye. Külömben a betegnek már évek előtt hasonló baja volt. Akkoriban más városban lakott. Csak emlékeztetni kell őt a közelebbi körülményekre. Akkoriban egy csecsemőt szoptatott és mivel jobb karját fájdítá, csak bajjal tudta a gyermeket keblére tenni. Most ugyanazon baj a hátge‘) Lásd 105. s köv. 1. 2) Bruchstücke aus dem Leben eines Süddeutschen Theologen, 1875. II. 97. s köv. 1.
