Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

VIII. Elméletek

414

mányaik alkalmával pantheisztikus és spiritisztikus ábrándokba bonyolódtak s a gyakorlatban babonás szokásokhoz folyamodtak, a melyekből némelyek s épen a legundorítóbbak egész a mai napig fentartották magukat s nevezetesen a szemfényvesztőknél, csalóknál és még elvetemedettebb gonosztevőknél gyakorlatban vannak.

Habár ama doktorok, a kiket mint a modern spiritizmus előfutóit már ismerünk, koruknak s még inkább korukkal együtt ártottak is, mindazonáltal mint tudományos törekvés tanúi némi figyelmet érdemelnek. Csak a legkiválóbb férfiak említésére szorítkozunk.

Nettesheim Agrippa a fehér magia által oly isteni erőben részesül, hogy más emberek leikébe merülhet, velők összeköttetésbe léphet, magát nekik kinyilváníthatja, még pedig nagy és távoli térközökön keresztül, és hogy sokat, ami az idő mértékét felülhaladja, oly gyorsan képes végbe vinni, mintha minderre idő sem lett volna szükséges.x)

Tritheim János szintén a varázslók közé tartozik. »Én, igy ír B o stiu s hoz, avval aki érti a módját, képes vagyok gondolataimat szó, írás és jelek nélkül száz mérföldnél nagyobb távolságon keresztül tudatni egy tetszésszerint választott hírnök segítségével. Ez azonban mit sem árulhat el, mert semmit sem tud abból. Sőt, ha nem tetszik, akkor hírnökre sincs szükségem. Üljön bár mérföldnyi mélységben földalatti börtönben az, aki a magia titkát ösmeri, ha én gondolataimat közölni akarom vele, ezt megtehetem egészen természetes módon, minden varázsszer és a szellemek segítsége nélkül, oly érthető módon, tökéletesen és annyiszor, amint ezt kívánják.« 2)

Tritheim leghíresebb tanítványa Aureolus Paracelsus a következőleg világosítja fel olvasóit : »Ismeretes dolog előttetek, hogy azt mondják, a boszorkány idézte elő a jégesőt, a dörgést, a sugarat, a zivatart stb. amint ez változatosan történni szokott. De hogy honnan van ez, azon sokan álmélkod‘) Philosophia occulta. Lib. 6.

') Ezen művészet világnyelv névvel jelzi és körülírja az ő »Steganographia, hoc est ars, per occultam scripturam animi sui voluntatem absentibus aperiendi, certa«-jában. Darmst. et Francof. 1621.