Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
393 kad.«1) Hasonló nézeteknek hódolt számos orvos és bölcselő Német-, Franczia-, Angol- és Olaszországban. Ezen elmélethez járult most a legundorítóbb gyakorlat, a pharmacopoea, melyben a »delej« vagy miként azt maga Maxwell elnevezte, a »múmia spiritualis« (fakaliák) és a betegségeknek az állatokba és növényekbe való »bevetésére« vagy átültetésére szolgáló eszközök foglalják el az első helyet.* 2) Névszerint Santanelli Nándor az or vostan tanára Nápolyban volt az, aki a »múmiái vagy magiko-sympathiko-balsamikus tudományt« fejlesztette.3) A theosophikus irány régibb és újabb követői közül neha- nyan, mint Paracelsus, Böhme Jak., Deutinger, Baader Fr., Groos Frigyes a psychiatrikus, G a r u s G. G. a íiziologus, Krause, Lindemann, Fische.r Fr., Volkmuth, F o r 11 a g e,4 * 6) Daumer,1) Fichte psychologusok és mások többen a »psychod«-ot az emberi természet lényeges elemei közé veszik fel és a durva anyagi testen kívül még egy fino') I. m. I. k. 1. fej. 2) Ezen állítólag a szellem által megelevenített »múmia spiritualis« még a mi es’zthetikus és fölvilágosodott korunkban is mint gyógyító-szer a legundokabb használatnak örvend. V. ö. A v é - L a 1- lemant, Das deutsche Gaunerthum. IL k. 23. s köv. 1. 3) Philosophia recondita sive magicae magneticae mumialis scientiae explanatio. Coloniae, 1723. Német fordításban megjelent Stuttgartban, 1855. *) Fortlage kíilömbséget tesz az »érző test« és a »chemikus anyagtest« között, amaz maga az igazi »test«, mig ez csak a »hulla«. 6) D a u m e r az »Eidolon« nevet választja, s hogy létezését bizonyítsa, hivatkozik az u. n. »épségi érzetre«, azaz elvágott testrészek fájdalomérzetére, jóllehet ezen érzemények nem egyebek, mint visszaható érzések, melyek a belső idegvégről a külsőre mennek át. Épugy védekezése a trichotomia ellen»majd minden értéket nélkülöz. Mert a »belső testiség, írja ő, előttem a lélektől elválaszthatatlan, ahhoz szorosan tartozó valami szellemi okfőnek szüleménye, mely által ezen utóbbi közvetetlenül ad magának határozottan alakult, bizonyos körülmények közt látható és érezhető létet, egy eszméé, mely azonban már némileg realizálódott, melynek mintájára a test alkotva van, s mely annyiban mindenesetre a lélek és a test közt álló közép- valami, mégis csakis mint a lélek produktuma létezik, mely nélkül nem létezhetik és nem állhat fenn.« Das Geisterreich. I. köt. 74. 1.
