Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
255 közös jellemvonása: a papuralom, tettetés és csalás.« »Az egyház — mondja egyik közűlök — oly elszigetelt valami, szellemét tekintve annyira ellentétben áll a felsőbb világgal, oly betűrágó és a dogmákhoz annyira ragaszkodó, hogy követőjét visszatartja a magasabb szárnyalástól, mely a szellemekkel való közlekedéshez szükséges.« *) »A testületek — így ír Davis asszony — asztaloknak, székeknek tekintendők, a melyekbe kis gyermekek fogódzkodnak, mikor járni tanulnak. De a mint súlypontjukat megtalálták, mint fölösleges bútorok elmozdíthatok. Vallási és polgári szervezetek csak úgy tekintendők, mint az építésnél az állványok, a melyeket lerombolunk, mihelyt az önállóság temploma készen áll.« a) Dr. N i c h o 1 s szerint : »Semmi kétség nem foroghat fenn arra nézve, mily nagy befolyást gyakorol a spiritizmus az amerikaiak gondolkozás módjára, érzéseire és jellemére. Hajói emlékszem vissza, eddig még semmi sem gyakorolt oly nagy befolyást. Száz meg száz templomot rombolt le már, száz meg százezer ember vallási gondolkozásmódját változtatta meg ; s roppant nagy azok száma is, a kik még csak néhány évvel ezelőtt valami keresztény felekezetnek hódoltak, vagy vallásos társulatok tagjai voltak, a spiritizmus befolyása következtében megváltoztatták meggyőződésüket.« 3) A spiritizmus továbbá általánosan ismert természeténél és irányzatánál fogva teljesen keresztényellenes. A Szent- háromság titka, az Isten Fiának megtestesülése, az eredeti bűnről szóló hitczikkek, a megváltásról, a Szentlélek küldetéséről, a látható egyház alapításáról, a szentségek rendeléséről szóló tanok nemcsak hogy nincsenek a spiritizmus tanai között, hanem még ellenséges visszautasításra is találnak. A keresztény anthro- pologia és eschatologia ott a felismerhetetlenségig el van torzítva. Urunk csodáit gáládul médiumisztikus mutatványoknak magyarázzák, s föltámadását, szent vallásunk ezen legmagasz- tosabb sarkkövét az ő, vagy más szellem materializátiójának tüntetik föl. A spiritizmus végre nemcsak a keresztény, hanem általában >) V. ö. »Psych. Studien.« 1882. 6. fűz. 243. 1. 2) Nothsignale. 13. 1. 3) V. ö. »Psych. Studien.« 1882. 7. fűz. 311. 1.
