Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
249 aki pedig a keresztény vallást szintén a maga alanyi érzülete és szája íze szerint magyarázza, — felháborodik a lealázó párhuzamon Krisztus és a médiumok között. »A kettő között (a keresztény és spiritiszta csodák között) oly jellemző ellentét létezik, hogy szinte káromlásnak tűnik föl, ha valaki mind a kettőt egy sorba helyezi és a kereszténységnek azzal akar segíteni, hogy Krisztust a legkiválóbb médiumnak nyilvánítja.Annyirakű- lömböző a kettő, mint a világosság és az éj szülötte, s mint a rendkívül kifejlett egészséges és a rendkívül megpetyhüdt erő. Krisztus, mikor csodáit művelte, nem rángatódzott nyugtalanul, nem fogadott el pénzt, hanem teljesen rendes állapotban oly erővel működött, aminőt még egyetlen médium sem tanúsított. Ő nem íratott köznapi mondásokat a szellemekkel palatáblákra, hanem oly éltető igék folytak ajkairól, melyek a pogány és zsidóvilágot meggyőzték, s ha minden, egész életén át véghezvitt csodáját, mint történelmileg nem elég biztosat kétségbe akarnék is vonni: ezen oly emberfeletti hatással biró csodája, melylyel még ma, halála után is belenyúlik a történelembe, kétségbe nem vonható. Hihető ugyan, hogy tanítványainak kisded csoportja, a melyből a kereszténység időben és térben szétterjedt, nem tartott volna vele életében s utána tanaiért nem ment volna a halálba, nem lett volna S a u 1 b ó 1 P á 1, ha Krisztus valóban kivételes módon működő erői és jelenségei őt ezek szemében nem igazolták volna ; ámde azok más értelemben valának kivételes módon működő erők, kivételes tünemények, mint a melyek mai napság a spiritizmusban szerepelnek.« A hivő keresztény tehát nem fogaz »uj világosság« után futkosni, melylyel a spiritiszta csodatevők a merev tagadás gonosz kísérletét vélik elriaszthatónak. És ezen újdonsült iráskutatók a maguk részéről magyarázatuknak még az újdonság dicsőségét sem követelhetik, sőt inkább, mivel ők az ördögöket is közönséges szellemeknek tartják, elsőbbségi jogukról Krisztus kor- társai, a farizeusok és Írástudók javára le kell mondaniok. A zsidók démonisztikus föltevése, mely a legrégibb apologéták és egyházatyák tanúsága szerint az első keresztény századokban minduntalan megújult, a modern spiritiszta Írástudók szava- járásával kifejezve, körülbelől így hangzik: Krisztus egy
