Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
24(5 egy magaslaton egyedül imádkozott, ami őt azon erő kifejtésében segíthette elő, mely a lebegésre képesíté. «^PertyKrisz- tust teljesen rendkívüli szellemnek tartja, »a ki egyedül áll a maga nemében, mivel a feltámadáskor a materializatióhoz sem spiritisztaköre, sem közvetítőre nem volt szüksége, melyek különben a materializatióhoz az anyagot szolgáltatják; ő ezeket saját testének alkatrészeiből vévé, amely erre nyomtalanúl feloszlott úgy, hogy az angyalalakok aztán elmondhatták : Nincs itt, föltámadt. Hogy a materializatio fokonkint következett be, bizonyítja az, hogy Magdolnának megtiltotta, hogy őt érintse ; még akkor nem volt egészen materializálva, mint később, mikor Tamásnak megengedte, hogy érintse.« 2) így P e r t y sem hagy meg egyebet az istenember Krisztusból, mint egy spiritiszta szemfényvesztőt, mint rendkivüli »bűvös erővel« ellátott s olykor más megdicsőült szellemekkel közlekedő embert, akinek mindazáltal »semminemű ismerete nem volt a mindenség végtelenségéről, következőleg kielégítő képzete sem az általános szellem végtelenségéről, mivel mindkettő az emberiség előhaladt ismeretének eredménye.... Az istenség bölcseleti fogalma mindenfelé kisugárzó irányaival ép oly ismeretlen volt rá nézve, mint a mindenség világtani fogalma, a világ törvényei és rendszere.«3) Minden tekintetben osztozott »az emberi belátás korlátoltságában s nevezetesen népének a Messiásba helyezett sajátságos reményeiben,« csalódásokban szenvedett s ezekkel a halálban ép oly kevéssé hagyott fel, mint más halandó, sőt inkább »föltámadása után is, tehát mint szellem is erősen ragaszkodott a benne létrejött messiási öntudathoz, miként életében, ép úgy, mint más megholtak szellemei is ragaszkodnak felfogásukhoz és érdekeikhez.«4) Más szóval: Krisztus jóhiszemű rajongó volt, aki hamisan adta ki magát Messiásnak és Isten Fiának, és habár tudtán kivül is, embertársait megcsalta. Pertya Krisztus- tagadó Strauss és rationalista követőinek igen-igen heves szemrehányásokat tesz, hogy oly szeretetlenül Ítéltek Krisztus felől. Ehhez neki semmi joga sincs, ő maga ép oly kevéssé keresztény, mint azok, akiket megtámad. ') U. o. 2) I. m. 218. 1. ’) I. m. 212. s köv. 1. *) I. m. 214. 219. 1.
