Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez

237

máraz »egészek«-hez tartoznak, a kiknek ajkairól Strauss Dávid Frigyes1) a következő szavakat hallotta : »Mi többé már nem vagyunk keresztények.« Davis Jackson ä) Krisztusról és csodáiról úgy szól, mintha Strauss szelleme »befolyásolná«, és mint amaz, a bibliáról irt bírálatában ezen szent könyvből semmit sem hagy meg, csak a kötését. A látszólag keresztény érzelmű, spiritiszták pártja elvileg ugyanazon álláspontra helyezkedik. Mint Davis, úgy Kardec Allan is Jézus történetét mythosznak tekinti, vagyis őskeresztény eszmék történeti burokba való öltöztetésének, a mely ugyan nem szándékosan lett megalkotva költői mondából ; de tekintve a nagy tömeg vallásos érzületét, alkalmatosság kedvéért azt ajánlja, hogy a keresztény vallás alapigazságait ne annyira mereven tagadják, hanem a hol lehet, szándékosan ne vegyék figyelembe azokat. Épen az e fajta spiritisztikus izgatóktól kell leginkább óvakodni.

Ezek nem nyilvánítják az egész kereszténységet haszontalannak és elvetendőnek ; sőt inkább becses elemeket találnak benne, melyeket átvesznek, hogy belőlök teljesen tiszta kereszténységet, a régi, de sokféle tekintetben elavult kereszténység »tisztább lényegét« kisajtolják3) és hogy a vigasztalás kelyhére sóvárgó földi lakosoknak sziverősítő, enyhítő italt nyújtsanak. Krisztusnak tanát, melyet a fenhéjázó és kiváltságos állást igénylő emberek alakjából kivetkőztettek, minden dogmakényszertől és papi czafrangtól,4) vagyis az orthodoxiától6) akarják megtisztítani és

') Der alte und der neue Glaube. 3. kiad. 90. 1.

2) V. ö. Die Principien der Natur. II. köt. 848—80. 11.

3) »Licht, mehr Licht!« 1879. évf. 81. s köv. 11.

4) Lichtenberg ezen durvaságait Zöllner ismételten felhozza és annak különböző iratainak I. köt. 145. oldaláról a következő vádat teszi át : »Azon emberek, a kik kitalálták, hogy latin alakiságok által bocsássák meg a bűnöket, a világ legnagyobb gonoszságának okozói.« I. m. II. 2. 1187. 1.

6) »Pál theologiájának ágostoni fordulata, a melyet egyik alakjában a római egyház elfogadott és a másikban pedig Calvin és Luther tanít: nem más, mint a csalatkozhatatlansággal föleresztett és úgy a katholikusok, mint a protestánsok között orthodoxia, igazhitüség nevén ismeretes rendszer.« Owen, Das streitige Land. II. köt. 71. 1. — »A hamis dogmák alapelveit irgalmatlanul el kell távolítani, hogy megnyíljék a tér az isteni világosság számára, a