Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
222 Ezenfelül ezen benső szellemnek is kell külalakkal bírnia, mely által tulajdonságai kifejlődhetnek, hogy így teljes szervezetnek lehessen nevezni, és ezen alak nem más, mint a kiterjedt nagy mindenség. S így csak két principium van : az egyik a test, a másik a lélek, az egyik a positiv isteni szellem, míg a másik az univercoelum vagyis az egek összessége. Az ember egy része az isteni szellem e nagy testének. 0 csak egy kis mirigy, egy szer- vecske, mely teljesíti saját különleges működéseit, de életét és lelkét a benső, intéző isteni kútfőből meríti. *) Természetüknél és rendeltetésüknél fogva tiszta szellemek, jelent egy görögnek, Ákosának, szelleme, a ki azelőtt tengeri kalóz volt s mint ilyen kivégeztetett, de a ki ennek daczára sem szűnt meg az embereket kínozni. {»Licht, mehr Licht!« 17. sz.) Ez az Ákosa oly nagy testi erővel rendelkezett, hogy Firman A.-t koronkint a szoba tetejéig emelte s rossz következményekkel fenye- getődzött, ha nem hagyják kedvére cselekedni. Szóval ő volt a körnek »rossz szelleme«, a kinek megjelenését nem igen óhajtották. »S. urnák felesége, a ki szintén részt vett ezen üléseken, kísérletet tett, hogy őt valamiféle okos úton-módon lecsillapítsa, de nem »ördögűzés« által (mint a hogy azt egy róm. kath. pap tényleg megkísértette), hanem jóságos rábeszéléssel. Ez a nő az imát ajánlotta neki, mint szükséges eszközt arra nézve, hogy magasabb régiókba juthasson, de hiába : Ákosa megmaradt komorságában. Azután megpróbálta a bűnbánat és ima kötelességére figyelmeztetni. Mire a szellem azt kérdezte : »Kihez imádkozzam ?« — »Az Istenhez !« volt a válasz. »Nincs Isten !« feleié a szellem ; egy időre abbamaradt a dolog, mig adott alkalommal az asszony meg nem mondta a szellemnek, hogy az előtte való este érette imádkozott. »Tudom«, feleié az, »nálad voltam .s mindent hallottam.« A hölgy még tovább is fáradozott, de minden hiábavaló volt, a szeltem javíthatatlannak látszott. A legközelebbi ülésen Ákosa így szólítja meg S.-nét : »Ön a múlt éjjel ismét én értem imádkozott« s ezután szószerint ismételte az imádságot a következő megjegyzéssel : »Talán mégis csak igazad van s én tévedek.« Ezután mindinkább változott természete, mig végre hálájának adott kifejezést a bekövetkezett jóindulatért. S most ily nagy küzdelem után egyike a médium legtevékenyebb szellemeinek.« Ákosa egy alkalommal egy bizonyos »Li Ely« nevű női szeltem kíséretében jelent meg, a kivel később egyesült. Mindketten lenyomták viaszba arczképüket. E képek a nevezett folyóiratban láthatók! V. ö. a »Confessions of a Médium« ez. mű 199—205. 1. ') Davis, Die Principien der Natur stb. IL k. 704. s köv. 1.
