Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
IV. A kiváló médiumok és mutatványaik
197 volt a tű, hogy vasforgácsokot és kis varrótűket egész könnyűséggel ragadott meg s tartott magánál és az iránytűt is hasonló könnyűséggel lehetett vele köröskörül forgatni. A kötőtű sarka északi volt, mert az iránytű északi sarkát vonzotta, déli sarkát pedig taszította. A tű mai napig nálam van s bárkinek átszolgáltathatom, ha meg akarja vizsgálni. »Mivel csaknem minden ülés alkalmával éreztük, hogy az asztal alatt bizonyos kezek érintenek — Slade kezei mindig az asztaltáblán voltak, lábait pedig szokás szerint oldalra kinyújtotta — és ilyen kezeket láttunk is, azért még egy kísérletet kívántam, mely teljesen meggyőzzön ily kezek létezéséről. Arra kértem tehát S ladet, engedje meg, hogy az asztal alá búza liszttel telt porezellán edényt tegyek ; ő aztán mondja meg »szellemeinek«., hogy mielőtt bennünket érintenek, mártsák be kezeiket a lisztbe. E módon ugyanis látható jeleknek kellett maradni ruhánk megérintett részein az érintés után is és egyúttal Slade kezeit és lábait is megvizsgálhatnék, nem ragadtak-e rajta apró lisztrészecskék. Slade az ajánlatot helyesléssel elfogadta. Behoztam tehát egy 2 hüvelyknyi mélységű s 1 lábnyi átmérőjű por- czellánedényt s azt színig megtöltve liszttel, az asztal alá tettem. Mialatt mi még vagy 5 perczig a delejes kísérletek bámulatos sikerén csodálkoztunk s erre nem is gondoltunk, — .Slade kezei az egész idő alatt az asztalon voltak, — egyszerre azt éreztem, hogy jobb térdemet az asztal alatt valami nagy kéz hatalmasan megragadta és megnyomta, és ebben a pillanatban, mikor azt a jelenlevőkkel tudattam és fel akartam kelni, a liszttel telt edényt valami láthatatlan erő az asztal alól 4 lábnyira kitolta. Nadrágomon meglátszott a nagy kéznek lisztes nyoma, úgyszintén a lisztes edény felületére is a hüvelyk és a többi 4 újj minden legkisebb erecskével és a kéz bőre szerkezetének egész finomságával rá volt nyomva. Rögtön megvizsgáltuk Slade kezeit és lábait, de eredménytelenül, egyetlen porczika lisztet sem találtunk rajtuk, sőt a lisztbe nyomott kéz tetemesen nagyobb volt, mint S 1 a d e é. A kéz lenyomata még most is nálam van, noha finomsága a lisztrészecskék könnyű lehullása folytán már nagyon sokat szenvedett. »Sladenem tudottliová lenni örömében, hogy ily nagysze-
