Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
III. A modern spiritizmus keletkezése és kiterjedése
124 szellemhez való hivatásáról és viszonyáról a következőket tanítja »Erast e« szellem : »Az ő feladatuk az, a mi az elektromos készüléké, mely a táviratokat a föld legtávolabbi helyére elviszi. Ha tehát valami közleményt akarunk diktálni, úgy kell hatnunk a médiumra, mint a távirótisztnek készülékére, t. i. valamint a távirókészülék kopogása ezer mérföldről is leírja a sürgönynek megfelelő jeleket a papirszeletre : épugy közöljük mi is veletek a megmérhetetlen űrön keresztül, mely a látható világot a láthatatlantól, az anyagnélkülit az anyagitól elválasztja, azt, a mit mondani akarunk, a médiumok felhasználása mellett. De a mint a légköri befolyás sokszor zavarólag hat az elektromos távíró működésére, ép úgy hatással van a médium erkölcsi befolyása és néha megzavarja a mi sírontúli sürgönyeink áthozatalát, mert kényszerítve vagyunk azokat egy nekik ellenséges közegen keresztül küldeni. Mindamellett ezen befolyást a legtöbbször meghiúsítja a mi erőnk és akaratunk s igy semmi romboló működés nem mutatkozik.« *) A médium a szellemre nézve ugyanaz, a mi a sípláda annak, a ki kezeli.2) Ebből azonban az következik, hogy a függés viszonya a kettő között valami kölcsönösségben gyökeredzik. A mint a sípládás az ő eszközén csak azon dallamokat játszhatja, a melyek abban benn vannak, úgy a megnyilatkozó szellem is lényegileg csak ama ismeretek közlésére szorítkozik, a melyek az ő médiumának szellemében már meg vannak. Tudnivaló, hogy a spiritisztikus nyilatkozások közönségesen nem lépik túl a médium szellemi látókörét. »A médiumra való alkalmatosság létezése inkább fizikai, mint lélektani vagy erkölcsi szervezet eredménye. Nem függ sem a kortól, sem a nemtől, sem a bőr színétől ; nem az éghajlattól vagy a helyiségtől, annál kevésbbé az állapottól; mert szegény és gazdag, magas és alacsony, művelt és műveletlen, házas és nőtlen, ifjú és öreg, fekete és fehér: egyenlően képesek arra, hogy médiumok legyenek. A médiumra való termettség hasonló egyéb tehetségünkhöz, mint pl. képességünkhöz az olvasásra, írásra, a festésre vagy zenére, a mely képességek termé') Allan Kardec, Das Buch der Medien. Németre (elég rosz- szúl) fordítá Pavliceck Fr. Lipcse, 1877. 302. 1. ») I. m. : 298. 1.
