Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
1-12 gregatioi consultorok nyilatkozatából és a nagy poenitencziá- riusnak 1843. szeptember 2-ikán hozzájok intézett iratából az tűnik ki, hogy a szent szék a magnetizmusnak tisztán fizikai és therapeutikai részével nem foglalkozott.x) A sz. Officium congregatiója 1840. junius 23-ról kelt határozatát 1847. julius 28-án megújította, továbbá 1856. május 21-én a pápai állam püspökeihez s inquisitoraihoz és ugyanazon év aug. 4-én az összes püspökökhöz intézett encyclica azt újból felelevenítette. Mindkét körlevél kibocsátása határozottan azon gonosz visszaélésekben leli magyarázatát, melyeket a delejes kísérletekkel űztek. »Tudomásunkra jutott — így szól az előbb említett kibocsájtványok közöl a második — hogy a delejes tünemények által a babonának egy új nemét hozták be ; hogy ezekkel bizonyos újítók nem azért foglalkoznak, hogy a természettudományt előmozdítsák, hanem hogy az embereket megcsalják s félre vezessék, mert ők ama balhiedelemben élnek, hogy a delejesség mesterségével vagy szemfényvesztéseivel, név- leg bizonyos női személyek segélyével, a kik egészen s teljesen a delejező akaratától függnek, rejtett távollevő vagy jövő dolgokat fedezhetnek fel.« A szent szék távol volt attól, hogy a tudományos kutatást gátolja, vagy a delejes gyógyító eljárást általában kárhoztassa, sőt inkább azon előföltételből indúlt ki, hogy a delejességnek természetes és megengedett használati módja van. A kik túlbuzgóságból az egész delejességet ördögi műnek mondták és saját alanyi véleményük javára a római kibocsájtvány tekintélyét bitorolták, abból oly dolgot magyaráztak ki, a mely egy szóval sincs benne, és így tekintélyét csak csorbították. Több mint egy fél évszázad előtt már a helyes nyomon volt e tekintetben Bertrand. Ő épúgy megtámadja a delejező mágikus erejét, mint a delejes folyadékot, és a delejezésnek, név- szerint a távolba való delejezésnek s a delejes megjelenésnek hatásait a kísérleti személyek képzelődéséből magyarázta ki. De az első, a ki a mesmerismust lényegében s okaiban helyesen ismerte fel, Braid Jakab manchesteri gyakorló orvos volt, >) V. ö. Gousset, Theol. moral. I. köt. 425 1.
