Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
83 A 16. és 17. században, a boszorkánypörök virágkorában, a halottidézés »tudománya« legfőkép az ördögidézéssel és az ördöggel való szövetkezéssel foglalkozott. E kor összes bűvészkönyvei, mint a »schwarze Rabe«, a »Meergeist«, a »schwarze Magie«, Dr. Faustnak »dreifacher Höllenzwang «-ja, a »Praxis magica«, a »Geisterkommando« mind azon botor alapgondolaton nyugodtak, hogy az ember képes bizonyos önmaga alkotta mondásokkal úgy a jó, mint a gonosz szellemeket szolgálatába hajtani. Különösen Faust hírhedt »Höller.zwang«- jában J) hág ez az esztelenség tetőpontjára. Itt közölve van a szertartás, amelynek helyes alkalmazása a föld és pokol minden szellemeit a megvont bűvöskörhöz köti le s az idéző önkényének veti alá : rút eltorzítása az egyházi ördögűzésnek. A nagy »Höllenzwang« segélyével a szent Háromság nevében Lucifer, Belzebub s a pokol minden főbb szellemei felszóllíttatnak, hogy Acielnek megparancsolják, hogy rögtön testet öltve, emberi alakban jelenjék meg: ha esetleg, vonakodnának, akkor az idéző úgy fogja őket szorongatni és kínozni, hogy a pokol mélységében ne maradhassanak többé nyugodtan és biztosságban. Az idézés aktusának hasonló bűvös eszközökkel járó apparatus állott szolgálatában, bűvöskor mindenféle alakokkal, bűvös köpeny, bűvös tűkör, idegen szavakból képzett bűvös mondások, bűvös vessző, bűvös vályú stb., minőket a pogányságban láttunk. köttetésben állott, s mint nagy vitatkozó, szerzetesek ellensége, s vastag érzékiséggel telt elegiák szerzője ismeretes, a szerelmes helyzeteket, s ehhez még Goethe századának gondolat s érzelemvilágát és saját életének viszontagságait adja. »S mindebből oly személy áll elő, akit mi mai napság egyedként veszünk, egy uj teremtmény, akiben mint minden újszülött gyermekben számos előd szellemi áramlatai és testi sajátságai találkoznak, úgy hogy saját sorsa, annyi megelőző viszontagságtól feltételezve, önkénytelennek és szükségtelennek tűnik föl, s az mindazáltal uj, szabad teremtmény egyszersmind, kinek utjai mindenfelé nyitva állanak.« V. ö. »Alig. Zeitung« 1881. 177. sz. melléklet. A Faust-irodalomra vonatkozólag tüzetes tájékozást nyújt Haffner művecskéje: Goethe’s Faust. Franki, időszaki füzetek. Uj folyam, 1879. 1. füzet. *) Körülményesebben e tárgyról, lásd Görres, Mystik. III. 624. 1. és W u 11 k e i. m. 176. 1. 6*
