Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
set járul. Az jő ugyanis először eldöntés alá, hogy vájjon ama sötét korszakban az emberi szellem, »mely a kor szellemében tükröződik vissza«, emberfölötti szellemek befolyása alatt állott-e, s hogy az elbukott és bűnre hajlandó természetet fülbemászó, csábos Ígéretekkel elámította-e az Antikrisztus arra, hogy a pogány bálványimádást ördögkultusz alakjában visszaállítsa és hogy az ördög hatalmának e világon való megszilárdítására visszaélt-e azzal. Ha a felelet igenlő, a boszorkánykorszak jobb magyarázatot nyer, mint a milyet az ördögnek legkiválóbb ellenei összesen és egyenkint adni képesek. Végre lelki betegségnek is nevezik a boszorkányokban való hitet és a boszorkányok üldözését és azt a szellemkor állapotainak osztályába sorozzák.A történet valóban beszél is egyes eseteket ragályos természetű lelki betegségekről és bizonyos »látszólagos epidémiák «-ról, melyeknél az utánzási hajlam bizonyos tekintetben a ragály előmozdítójának jelentkezik.2) Már Plutarchos beszél ily esetet a mileziai leányokról, kiknek az a rögeszméjük támadt, hogy magukat felakaszszák. Például szolgálhatnak még a 13. századbeli »gyermek-keresztesek« soraiban kitört tánczdüh, a jansenisták között a múlt században fellépett reszkető-kór, valamint a svédeknél és lappoknál a negyvenes és ötvenes években lábrakapott szónoklási- és olvasási mánia stb. E mellett, a mi elterjedését, tartamát és vakbuzgóságát illeti, a boszorkányokban való hit olyan egy járvány, a melyhez fogható nincsen s e körülmény minden lelki betegség diag- nosisánál jól tekintetbe veendő. Szemléljük csak a középkori boszorkányság őrültségét lelki betegségek szempontjából, a nép lelke beteg vala és a lázrohamot, a melybe estek, bizonyára természetes okok is segítettékelő. Sőt a grasszáló ördöngösségnek rohamos elterjedtségét is a halucinálás betegsége egyik fajának tekinthetjük : csak az marad a kérdés mindig, váljon idegen tényezők nem vettek-e tényleg részt közreműködésükkel e dologban. Aki eme vad, utálatos és sivár törekvéseket összességükben elfogulatlanul szemügyre veszi, ‘) V. ö. R o s k o f f, i. m. II. k. 353 s köv. 1. s) Feuchtersieben, Lehrbuch der ärztlichen Seelenheilkunde. 271. lap.
