Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
70 E tárgy, mint tudva van, számtalanszor lett már Európa majd minden államában számtalan tanúk által esküvel beigazolva, törvényszékek útján megvizsgálva, a melyek a leghíresebb jogászokból és theologusokból alakultak meg. Még nagyobb hatásúaknak és nyomosabbaknak látszanak a vádlottak vallomásai, a kiknek nyilatkozatai rendszerint tárgyilag teljesen megegyeztek. De úgy amaz eskü és itélethozás, valamint ezen önvallomás súlya a történeti kritika mérlegén igen könnyűnek tűnik fel. A legalacsonyabb szenvedélyek, a bírásvágy és boszú- állás annyira részt vettek a borzasztó mesterségben, hogy a legostobább és legtermészetellenesebb dolgokat hozták fel a vádlók és az inquisitorok elhitték nekik. A vádlottaknak pedig az akkori igazságszolgáltatás szerint nem maradt más választásuk, mint vagy készséggel vallani, vagy kinzatást kiállani, amely rosszabb volt a halálnál, s legtöbbnyire mégis vallomásra és máglyára vezetett. Mint Wächter, az ünnepelt jogász meggyőzően megbizonyította, Németországban a 15. század vége felé behozott és a római jogból átkölcsönzött bűnvádi eljárás a boszorkányüldözést jelentékenyen elősegítette. Ezen végzetes újításig abban állt a bizonyító eljárás alapja, hogy a vádlott ellen tanúkkal bizonyítottak; ha a vádló és hat esküsegédje »meghetelte« (übersiebnet), vagy ha az istenítélet által meg nem tisztult, vétkesnek tekintették. Az új eljárás oda irányult, hogy a szegény vádlottól minden áron vallomást erőszakoljanak ki. Ha a vád a boszorkányság »kivételes vétségéről« (crimen exceptum) szólt, a kínpadot alkalmazták. » Mit vallhatták a szegény emberek, kérdiWâchter,1) hogy a kinpad fájdalmaitól megmeneküljenek, mikor egyedüli mentőeszközük csak annak a bevallása volt, hogy ők boszorkányok s hogy a közelebbi körülményekről" is kérdezték őket. Vallaniok kellett és bevallották azt, a mit amaz időkben a boszorkányokról fecsegtek.« »M i, vélekedik az említett jogász, napjainkban *) *) Beiträge zur deutschen Geschichte, insbesondere zur Geschichte des deutschen Strafrechtes. Tübingen, 1845. 825. 1.
