Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
ványt. Legrégibb népjogainkban, így a száli frankokéban, gyakran van szó a boszorkányoknak bizonyos ünnepnapokon a szent erdőben sütés-főzés és lakmározás czéljából való összejöveteléről. A boszorkányságban s az ördöggel kötött szövetségben való hit sem a boszorkány-korszaknak, sem a középkornak nem sajátja, és ép olyan igaz tény az is, hogy a boszorkánypörök nem VIII. Incze pápának 1484. decz. 5-én kelt »Summis desiderantes« kezdetű bullája óta lettek behozva, miként ezt Schwager :) után gyakran állították. Már ezelőtt léteztek büntetőjogi határozatok a varázslás vétsége ellen ; már a hatodik században kínpadra került egy asszony a »Merovingok Pelopid házában« végbement ismeretes események miatt, a kit arról vádoltak, hogy Fredegunda fiainak halálát varázslat segélyével idézte elő ; hasonlóan jáft Mummolus majordomus is. Azt állítják, hogy a templáriusok elleni (1309—1313) és az 1439-iki nagy arras-i per volt a boszorkányperek megkezdője. A természetellenes terhek, melyeket némely felekezetek, mint a valiak, albigaiak, a szabad szellem testvérei magukra vállaltak és a varázsmesterség, a melyben üdvöket keresték, megerősíté az igazhivőket ama gyanúban, hogy az egyháztól való elpártolás egy mozzanattal kapcsolatos, mely az ördög szolgálatának lényegesen javára van. Jellemző amaz időkre nézve, hogy Ryssel Alán a katharok gyülekezeteinek szertartásait páratlan etymologiai éleselműség- gel undorító hódolásnak nevezi, amelyet az ördög kandúr (Kater) alakjában fogad. A nép körében nagy számmal szállingóztak az ördöngős történetek, de a monda csak a homályban tűrte meg a sötétség fejedelmének garázdálkodását, mint a nursiai sibylla- barlangban és a bűvészetek édes hazájának, Spanyolországnak elrejtett helyein, ahol az ördög utoljára is a világosságba jőni merészkedett és a salamankai főiskolában tanszéket foglalt el ; bűvészelőadásainak tisztelet díjjául a legutoljára' kimenendő diákot kötötte ki, a ki mindazáltal ki tudta játszani mesterét, s csakis saját puszta árnyékát, mint valóban utoljára távozót, adta át neki. ') Versuch einer Geschichte der Hexenprozesse. 1784. I. 39. 1. 5 Schneider : A szellemekben való újabb bit.
