Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

II. Jézus Krisztus. 1. A világtörténet nagy drámájá.

siásnak, daczára a sok bizonyságtételnek ; sőt inkább azon törték fejőket, mikép tegyék el őt láb alól.

Jézus azért a következő megragadó hasonlatban szemök elé tárja, mint ölték meg atyáik az Isten által küldölt prófétákat, és mint fogják ők maguk Isten Fiát kivégezni.

„Vala egy családos ember, - mondja — ki szőllőt ültetvén, bekeríté azt sövénynyel, és sajtót ása benne, és tornyot építe, és bérbe adván azt a míveseknek, messze útra méné. Mikor pedig a terményérés ideje elközelgetett, szolgáit a mívesekhez küldé, hogy beszedjék a szőllőterményt. De a mívesek megfogván az ő szolgáit, némelyet megverének, némelyet megölének, némelyet pedig megkövezének.“

„Ismét más szolgákat külde, többet az elsőknél ; és hasonlóképen cselekvének azokkal is.“

„Végre pedig fiát küldé hozzájok, mondván : Meg fogják becsülni fiamat. Azonban a mívesek látván a fiút, mondák maguk között ; Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és mienk lesz az ő öröksége. És megragadván őt, kiveték a szőllőből, és megölök.“

„Mikor tehát eljő a szőllő ura, mit fog cselekedni azon mívesekkel? Felelék neki: A gonoszokat gonoszul veszti el. és szőllőjét más míveseknek adja bérbe, kik megviszik neki a termést annak idején.“

„Mondá nekik Jézus: Soha nem olvastátok-e az Írásokban: „A kő, melyet megvetettek az építők, szeglet fejévé lön. Az Úrtól lett ez, és csodás a mi szemeink előtt?“ J) Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és oly nemzetnek adatik, mely gyümölcsét megtenni. És a ki e kőre esik, megsérül; a kire pedig esik, azt összezúzza.“

„És hallván a papi fejedelmek és farizeusok az ő példabeszédeit, megérték, hogy róluk szól. És szándékuk vala őt megfogni, de félének a néptől, mert prófétának tartják vala őt.“ 2) Erre a farizeusok különböző úton-módon meg akarták fogni szavában Jézust; de hiába; Jézus mindig világosabban

■) Zsolt. k. 117 ; a zsidó szöveg szerint 118 Zsolt. 2—23. ») Máté 21. 33-36; Márk 12, 1-12; Luk. 20, 9—19,