Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
42 I. Istennel vagy Isten nélkül ? 6. A csoda. ( kevéssel kínszenvedése előtt Jerichóból Jeruzsálembe vonult. ,És íme két vak az út mellett ülvén, meghalták, hogy Jézus megyen át ; és kiáltának, mondván : Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak fia ! A sereg pedig feddé őket, hogy hallgassanak. Azok pedig még inkább kiáltának, mondván : Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak ha ! „És megálla Jézus, és hivá őket, mondván : Mit akartok, hogy cselekedjem veletek ? Mondák neki : Uram, hogy megnyíljanak szemeink. Könyörülvén tehát rajtuk Jézus, illeté szemeiket, és azonnal látának, és követék őt.“ ') Sz. Márk a következő eseményről értesít bennünket : Jézus tanítványaival kikötött Genezárethnél. „És mihelyt kiszállottak a hajóból, azonnal megismerék őt. És befutván azt az egész tartományt, kezdék ágyakban a betegeket körülhordozni, a hol hallják vala őt lenni. És akárhova ment a falukba, vagy majorokba, vagy városokba, az utczákra tevék a betegeket, és kérék őt, hogy ruhájának legalább csak szélét illethessék, és valahányan illették őt, meggyógyúlának.“ 2) Sz. Jánosnál pedig ezt a csodát olvassuk : „Vala pedig egy Lázár nevű beteg Bethániából, Mária s ennek nővére, Mártha falujából való. (Mária pedig az vala, ki megkente az Urat kenettel, és az ő lábait hajával törül- gette, kinek bátyja, Lázár beteg vala.) Húgai tehát hozzája küldének, mondván: Uram! ime a kit szeretsz, beteg.“ „Hallván pedig ezt Jézus, mondá nekik : E betegség nem válik halálra, hanem az Isten dicsőségére, hogy az által az Isten Fia megdicsőittessék.“ „Szereti vala pedig Jézus Márthát és nővérét, Máriát, és Lázárt. Midőn tehát meghallotta, hogy beteg, akkor ugyan megmaradt azon helyen két napig ; ezek után mondá tanítványainak : Menjünk ismét Júdeába ! Mondák neki a tanítványok : Rabbi ! most akartak téged a zsidók megkövezni, és ismét oda mégy? Feleié Jézus: Nemde tizenkettő a nap órája? Ha ki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságát i) Máté 20, 30—34. *) Márk 6, 54-56.
