Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
39 A.: Teljesen egyetértek Önnel, de az Ön gondolatából mindjárt új érvet is faragok. Azt mondom ugyanis : ha a világtörténelem folyamában csak egyetlenegy csoda is előfordult, akkor kell léteznie egy személyes Istennek, egy terem- tőnek, és az Ön monizinusa ellenmondásban áll a tényekkel. E. : Különös egy következtetés, de helyességét el nem vitathatom. Vájjon teheti-e azt Isten, hogy az egyszer megállapított természeti törvényeket egy csodájával romba döntse? A.: Nem teheti. Azonban az Ön alaptétele rósz : mintha Isten pl. igy állapította volna meg a természeti törvényt, hogy „a kit szivén szúrnak, az meghal.“ Ha az erre vonatkozó természeti törvényt szavakban akarnók kifejezni, az igy hangzanék: „A dolgok természetes, rendes folyása szerint az az ember meghal, kit szíven szúrnak.“ Ha azonban Isten természetfeletti módon elhárítja a halált, ez nincs ellenmondásban a természet törvényével. Minden természeti törvény csak föltételes, függ ugyanis attól a föltételtől, hogy Isten természetfölötti módon nem lép-e közbe. E. : De a tapasztalat mégis csak a csodák ellen bizonyít. A. : Bocsánat ! Az Ön tapasztalata talán bizonyíthat a csodák ellen, vagy jobban mondva: meglehet, hogy az Ön tapasztalata nem bizonyít a csodák mellett. Hanem a köztapasztalat épen nem bizonyít ellenük. Vigyázzon, nehogy Önre is rámondják : »Előtted súlya nincs, mit nem te mérsz meg, |j ,1 Se becsértéke, a más-verte pénznek.« Hitetlen természetbúvárok, nagyon is korlátolt tapasztalatukra hivatkozva, fölállíthatják e tételt : nem létezhetett soha olyan ember, kinek ne lett volna atyja. Ezzel ugyanis a keresztény hit alaptanának, mely szerint Isten szűztől született, — akarnak egy oldalbökést adni. De alapjában logikai bukfenczet hánynak, roszul következtetnek az ilyen természetbúvárok, amennyiben az előzményekből többet hoznak ki, mint azokban tényleg foglaltatik. Ha e természetbúvárok ezer Uj érv Isten létezése mellett.
