Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

I. Istennel v. Isten nélkül? 4. Isten minden jog és kötelesség kútf.

E. : Ön egyenesen torkomnak irányozza a kést. De még sem ! Azért sem haragszom. Nyíltan megvallom : imádkoztam.

Gondoltam magamban: ha nincs Isten, s főleg ha nincs semmi ezen a kézzelfogható világon kívül és ha az élettel vége szakad mindennek, akkor semmiesetre sem árt, ha imádkozom ; ez legfeljebb egy kis gyöngeség, a melyért azonban senkinek sem tartozom felelősséggel. Ha pedig van Isten, a ki engem teremtett s a ki legtitkosabb gondolataimat is tudja, akkor az nekem sokat árthat, ha róla tudni sem akarok.

Én tehát imádkoztam.

A. : Ugyan mit, ha szabad kérdeznem ?

E.: A „Miatyánk"-ot, a melyre anyám tanított még gyermekkoromban. — Hosszú évek után most imádkoztam el ismét először.

Hanem megvallom Önnek: valami még homályos előttem.

A. : Ugyan mi ?

E. : Ön maga is tudja, hogy a mai tudomány kiváltké- pen a monismusnak hódol, s hogy a világon kívül létező Istent el nem ismer. Ezen tudomány érvei, mint most látom, természetesen meglehetősen szánalomraméltók. De mégsem értem, hogy miért tagadja annyi tudós az Isten létét.

A.: Mert kellemetlen ennek az Istennek a tíz parancsolatát megtartani.

E. : De hát mi köze van a tudományos meggyőződésnek a gyakorlati élethez ?

A.: Igen sok. Hisz az már régi törvény: hogy a mit óhajtunk, azt könnyen elhisszük.

Adjon csak egy ügyvédnek valami ügyet, hogy megvédje ; az iratok áttanulmányozása után szentül meg lesz győződve a reá bízott ügy igazságáról, míg ellenfele ugyanazt hiszi a magáéról.

Ha tehát van Isten, a ki igy szólt: ,Felebarátodnak feleségét bűnre ne kívánjad, ne orozz, hamis tanúságot ne szólj" ; ha az örökkévalóság és a pokolról szóló tan nem mese : akkor jaj azoknak, a kik ezen parancsokat megszegik ! Azoknak addig nincs nyugtuk, mig Istennel ki nem békültek, vagy — ha ezt tenni nem akarják, ha előbbi életükkel nem akar-