Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
6 I. Istennel vagy Isten nélkül ? 1. Tudás és hit. lehet szerezni. Vagy nem kell-e a bírónak teljes bizonyossággal bírnia a gonosztevőnek, — kit halálra Ítél, — vétkes voltáról? És sokszor nem csupán abból meríti-e ezen bizonyosságot, hogy a tanúknak „hisz“ ? E. : Természetesen ! De sokszor az is előfordúl, hogy a tanúk hamisan eszkűsznek. A. : Mindenesetre ez is előfordúl ! De vannak megint más esetek, midőn teljesen bizonyos arról, hogy az idegen tanúságtétel nem csalja meg. Vagy talán kételkedik Ön a fölött, hogy Konstantinápoly Törökországban fekszik? 3. : Nem kételkedem ! A.: Talán volt már Ön ott? E. : Nem voltam ! A. : Úgy tehát ezt csupán mások tanúsága, mint pl. a földrajzi kézi könyvek tanúsága folytán hiszi ; de mindennek daczára Ön mégis teljesen bizonyos e felől. E. : Ezt megengedem! Csak azt nem értem, hogyan vezeti le Ön ebből a vallásos hitnek bizonyosságát. Mert ugyan ki látta valaha az Istent s a halál után is létező lelkeket, hogy nekem mind ezekről tanúságot tehessen? A.: Maga az Isten. E.: Ezzel a válasszal Ön mindig egy körben mozog. Higyjem az Istennek, hogy Isten létezik; de még azt sem tudom, létezik-e Isten, annál kevésbé tudom azt, vájjon nyilatkozott-e és mikép, vájjon hitelt érdemel-e szava ! A. : Csak lassan barátom! A dolog korántsem olyan kétségbeejtő mint Ön gondolja. Akkor volna Önnek igaza, ha én azzal kezdtem volna, hogy higyjen Istenben a nélkül, hogy valami tudást előre boesátanék. Nem így áll a dolog. Először tudnom kell, hogy Isten létezik, hogy ő nyilatkozott, s hogy az ő szava hitelt érdemel ; s csak miután ezt tudom, hihetek neki ésszerűen. — Nem cselekszünk tehát mi oly logikátlanúl, mint Ön gondolja. E. : Jól van ! De arra már mégis kiváncsi vagyok, hogyan bizonyítja meg Ön Isten létezését, a keresztény hitre való tekintet nélkül ! A.: Korántsem oly nehéz ez, mint Ön gondolja. Mára
