Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve
330 Vallás és színpad. sebb realizmus felé közeledünk (azóta már ott is vagyunk!) Ez az, a mi leginkább sülyeszt s csak az eszményítés bizonyos foka felé törekvés önthet színészetünkbe új életerőt s fejlesztheti az emelkedés útján“. Mit tanul aztán az „élet i s k o 1 á j á“-ban az ily előadásokból a néző közönség, könnyű elképzelni. Azt, hogy a gondviselésben helyezett hit, mely a balsorsban a kétségbeesés ellen megedzi a lelket, mely elégedettséggel tölti el a düledező viskót, nem egyéb üres fogalomnál. Hiszen saját szemeivel látja a színpadon, hogy míg a bűn bíborban kéjeleg, az erény rongyok közt sanyarog. A színpad pedig az élet másolója. — De talán a másvilágon, hol a bölcs és igazságos Isten jutalmaz és büntet, megfordítva lesz a dolog? Oh az isteni igazságot, bölcseséget és jóságot is nevetségessé tette már Koroda Pál, e liliputi titán, „A túlvilág komédiája“ czimű nyavalyás és istenkáromló férczművében. Megtanulhatja színházainkban a közönség, hogy manapság nem fizeti ki magát erényesnek lenni. Mert az erény nem egyéb, mint badar eszme, értéktelen dolog, melynek nincs ázsiója. Hitvesi hűség, baráti vonzalom, az eskü és adott szó szentsége, önzetlen felebaráti szeretet, szerénység, tisztaság, mértékletesség — alig érnek többet a semminél. Tanúihatnak továbbá megvetést s gyűlöletet azok irányában, kiket tisztelniük kellene. Miért ne, röhöghetne valaki gúnyosan a pap szemeibe, miért ne adhatna megvetésének köpködés által kifejezést ? hisz a színházban lehet csak igazán látni, hogy mily aljas kéjencz, álnok képmutató, hitvány gazember minden pap ! A felserdűlt leány hosszú szoknyát kap. Ez a bűvös ruha feljogosítja őt arra, hogy a báltermekben megjelenhet, színházba járhat. Látja ott a színpad bűvös világításában magát az életet, melyet ő még oly kevéssé ismer. Látja megjelenni a bűnt, nem lesújtva vagy bűnhődve, hanem a legvilágosabb kétértelműségbe rejtőzve kihívó mosolylyal, csábító ingerrel, fülbemászó kedves zenével, — — — szívében
