Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve
A színművészet és az- Egyház. 323 E fokozottabb igények pedig a művészet fogalma szerint az ízlés nemesítése s a társadalmi erkölcsök simítása által a közműveltség fejlesztésében, az általános „emberi “-nek nemzeti keretben eszközölt föltüntetése által az emberi méltóság s nemzeti öntudat ápolásában összpontosulnak. Ki ne ismerné fel ebből a helyes irányú színművészet áldásos befolyását az életre, társadalomra, nemzetre egyaránt ? Ily értelemben valóban „az élet iskolája“ a színpad s a hazafiság egy-egy csarnoka mindegyik színház. A szomorújáték hőseinek nagyszerű küzdelme, a tusa hevében véletlenségből vagy gyarlóságból elkövetett hibája, az emiatt való bukás, de a bukást is emelkedetté tevő világrendi összhangzat követelménye megráz és fölemel s hathatósan tisztítja a sekélyes indulatokat, mi által lelkűnkben a nemesbűlés egy nemét idézi elő. A vígjáték mulatságos alakjaiban megrótt egyéni s közéleti fonákságok nevetségessé tétele észrevétlenül is a társadalmi pallérozódást segíti elő. S midőn a színpad bűvös világában daliás elődeink dicső alakjai jelennek meg s magunkat feledő csodálattal szemléljük, mint tette őket hősökké, vértanúkká a lángoló honszeretet: nem melegül-e fel ezek láttára szívünk s nem duzzad-e erőteljesen a nemzeti önérzet keblünkben mint a tavaszi napsugár által olvadásba hozott bérezi patak? Ez volna az a magasztos pálya, melyen a színművészetnek rendeltetésénél fogva haladni kellene. Azonban letért ez ösvényről s irányt vesztve bűzhödt mocsarak s zavaros posvá- nyok közt bukdácsol idestova. A korszellem pusztító rohama lesodorta valódi útjáról s az álszabadelvűség lidérezfénye maga után csalta a színpadi múzsát is. A félreértés kikerülése végett szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy midőn a színköltészet elfajulásáról beszélünk, ezt csakis általánosságban teszszük s megrovásunkat nem terjesztjük ki minden egyes színműre, mert hála Istennek ! ha nem is valami nagy számmal kerül még színpadra olykorolykor néhány olyan darab, melyeket nemcsak hogy megrovó 21*
