Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
4 1. Istennel vagy Isten nélkül? 1. Tudás és hit. N,: Bizonyosan, ha megteszem mindazt, a mit az Isten rendelt ! E. : Valóban, Ön mégis boldog ! — De honnan tudja azt, mit rendel az Isten? JV. : A kátéból. E. : És tudja Ön biztosan, hogy a káté meg nem csalja Önt? N.: Tudom biztosan, mert a káté a katholikus egyház tanítását foglalja magában. E. : De hiszen, a katholikus egyház tévedhet is ? ! A'. .• Az lehetetlen, mert Krisztus megígérte, hogy egyházát minden igazságra vezérli. E. : De hogyan őrizheti meg Krisztus az egyházat a té- velytől ? N.: Nem hiszi Ön, hogy Krisztus Isten? És ha Ő Isten, nincs neki elegendő eszköze arra nézve, hogy az egyház ne nyújtson nekünk igazság helyet tévelyt s hogy ne adjon nekünk kenyér helyet követ ? Különben én nem is akarok Önnel vitatkozni. Hanem van itt egy német szerzetes atya, a ki nálunk az isteni tiszteletet végzi. Ha kívánja, megmondom neki, hogy látogassa meg Ont ; azzal aztán vitatkozhatik. & * * Edgár beleegyezett. Örült, hogy Angolországban egy németre akadt, a kivel majd társaloghat ; mert jól látta, hogy a nővér a betegápolással úgy is eléggé el van foglalva. Valami derék berlini férfiú mindenesetre kedvesebb lett volna neki, mint egy katholikus „páter“. Másrészt azonban szeretett volna már egyszer ilyent is ismerni. Mert mint protestáns, még soha sem látott, annál kevésbé pedig beszélt szerzetessel. Eközben elmúlt a nap hátralevő része és beesteledett míg az Atya fölkereshette a beteget. Végre belépett a szobába s csakhamar szívélyes beszélgetésbe elegyedtek, a mint ez rendesen történni szokott, midőn földiek idegen országban találkoznak. Az Atya sok mindenfélét beszéltetett magának Németországról, kérdezősködött a beteg személyes viszonyairól, s ez örült, hogy részvevő kebelre talált, habár csak egy katholikus
