Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
XIII. Leó aranymiséjére
■ , - . Költemények. 289 Téged dicsőjt a Kárpát büszke orma, Arany kalászunk Téged ünnepel ; Bérezek hazája, róna szép viránya Kévéd varázsán üdvreményre kel. Zokogva zúg a vén Sajónak árja, Reá a honfi néma könnye hull ; Várnát siratja lelkünk mély keserve, Mohács nevére szivünk elborul . . . De él az Isten !... El a szent jog Ore ! Sion kegyelme, szent hatalma él ! Belgrád falán, az ős Budának ormán Egy szebb jövőnek égi fénye kél. Lehull a láncz, a félhold eltiporva tíitor jogával föld porába hull ; Győzelmi jelvény, szent kereszt ragyog fel Édes reményül, drága zálogul. Tiéd a hála ! Trónodé az érdem ! Világszabadság őrző fénye Te ! Szabad hazának lelkes ápolója ! Tiéd szivünknek leghőbb érzete ! Neved ragyogja szép Provence viránya, A Szajna habja Téged ünnepel ; A Bóra árja lelked nagy hatalmát Az Oczeánnak félve zúgja el. Pyrének ormán nagy neved ragyog fel, Astúriában Téged zeng a dal ; Garonne habján lelked fénye reszket, Híven kisér a fény, a diadal ! Téged dicsőit Albion leánya, A walesi ének rajtad lelkesül; Ibériában, Osszián ködében A szív szerelme lelkeden hévül. Berlin csodálva ámul szellemednek Világraszóló égi nymbusán : Győzelmi fénye ősi, szent jogodnak Napként ragyog majd Róma trónusán ! Mahmud koránja trónodon pihen meg, Lábad’ csókolja néger, indián ; Japán, Cliinának büszke mandarinja Amulva tér meg ajkad szózatán ! Költemények. 19
