Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
XIII. Leó aranymiséjére
XIII. LEO ARANYMISÉJÉRE. ,iért e fény ? Az ének árja mért zeng Húrján a szívnek égi, szép danát ? Szeráfok ajkán kél a hymnus árja? S a dal szivembe mennyből surran át ? Hozsánna ! Üdv ! Az égi szent dicsének Ringatva lelkem’ édesen beszél, Talán az új év hajnalát köszönti, Hogy rajt’ a szívnek új reménye kél ? ! Múló gyönyörnek hervatag virága, Idők futása dalt nem érdemel. A fény eloszlik, hervad a virág is, Letűnt reményünk’ sir takarja el. Miért dalol hát lángra gyúlva szívüuk Új év hasadtán égi hangokat ? Nem hoz sugárt, a melynek égi fényén Örök dicsőség, szent öröm fakad. Miért e fény ? A szent Hozsánna mért zeng ? Sión ragyogva mért ül ünnepet ? Talán az égből csillag hullt a földre, S az éjhomályra hajnalfényt vetett ? Örömre ! dalra !... Szép Urániából Tündöklő csillag hullt a földre le ! Örök dicsőség, üdv az égi fénynek ! Ragyogva kél rajt’ szent Atyánk neve. Leónak üdv ! Leónak égi áldás ! — Milljó imán örömre gyúl az ég, — Oltárhoz lép az ünnepelt aggastyán Szivén a hála égi lángja ég.
