Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

^mm

A visszatérés kötelessége és kivitele.

2G9

12. Gyakorlati útmutatások.

(1. Edgár levele.)

Főtisztelendő Atyám! Utolsó levele teljesen elhatározásra bírt. Én visszatérek a katholikus egyházba.

Előre látom ugyan a nehézségeket, melyekbe ezen lépésem ütközik, hogy rokonaim haragudni fognak s engem majcí ostoba rajongónak tartanak s ezutáni előhaladásom is szenvedni fog ez által ; de mit törődöm én mindezzel ? Becsületes keresztény embernek kötelessége egészen nyíltan az igazsághoz állani, kötelessége külsőleg is megvallani azt, a mit szívében hisz. Hisz Krisztus is azt mondá: „A ki szégyenei engem és az én beszédeimet, azt az ember Fia is szégyeneim fogja, midőn eljő dicsőségében.“ *) A mi pedig a rám várakozó rágalmazásokat illeti, megemlékezem az Üdvözítő szavairól, a ki azt mondá : „Nem nagyobb a szolga Uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.“2)

Elhatározásom tehát, hogy katholikus leszek, szilárdan áll.

Jelenleg csak arra kérem Önt, szíveskedjék nekem ezen elhatározás keresztülvitelére vonatkozólag néhány gyakorlati tanácsot adni. Vagyis :

1. Hová volna legjobb fordúlnom, hogy áttérjek?

2. Hogyan készüljek az első gyónásra?

3. Milyen szabályokhoz tartsam magamat az áttérés utáni időben ?

(2. A szerzetes Atya válasza.)

Képzelheti, kedves barátom, mily örömet okozott nekem az Ön levele.

Szándékára előre is áldásomat adom.

A mi kérdéseit illeti, ezekre a következőkben felelek :

1. Hogy az áttérésre elkészülhessen, igyekezzék, ha le') Luk. 9, 26. ») Ján. 15, 20.