Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

266 III. A kath. egyház és tanai. 11. Elszakadás és visszatérés. felekezetnek kiváló művészete, hogy így a pápaságot a kö­zönséges, de külömben jószívű ember előtt még utálat tár­gyává is tegyék. Nem sirathatom meg eléggé azt, hogy a szegény népből oly sokáig bolondot űznek és oly nyomorul­tan megcsalják.“ „Az én Ítéletem szerint Isten előtt legkedve­sebb és az emberekre legűdvhozóbb jócselekedeteknek egyike, ha ily nyomorult félrevezetett és megcsalt emberekkel valódi keresztény rokonszenvet éreztetünk, érettük buzgón imádko­zunk, nekik minden jót kívánunk és teszünk.“ *) Egy 1578-ból való keresztény „panasz és vigasztaló irat* mondja: „Ha a protestáns hatalmaskodók közt ismét emberi és keresztény érzés kerül felszínre, a mit reménylenünk is lehet, akkor pirulni fognak a szégyentől mindazon mérték­nélküli zsarnoki tettek miatt, melyeket a herczegségekben és városokban kivétel nélkül oly hosszú időn át, sokszor tiz, húsz és több éven át is míveltek a védelem és oltalom nél­küli kolostorok szegény apáczái ellen, még akkor is, ha már öregek és tehetetlenek voltak, hogy lelkiismeretük ellenére és Isten irgalmának segítségül hívása daczára, hitöktől eltánto­rítsák. Mily visszásán hangzik zsarnoki kiáltásuk : hogy az ő evangéliumuk a keresztény szabadság, hogy ők nem akarnak semmiféle erőszakot elkövetni a lelkiismereten, pedig nem voltak még borzasztóbb zsarnokok, mint a kik nem restelték több éven át szakadatlanul a lelkiismeretet kínozni, a szent­ségek vigaszától, a felszentelt áldozárok minden lelki segít­ségétől, lelki ima és olvasókönyvektől, sőt még a halál tor­kában levőket is, tekintet nélkül a sok esdő kérésre, az utolsó kenettől eltiltani és megrabolni. Mennyi visszaélés történt a német tartományokban és városokban, azt ezer és ezer, Istennek szentelt apácza fogja Isten bírói széke előtt elpana­szolni, a kik senkin semmiféle jogtalanságot el nem követtek és nem kívántak mást, csak azt, hogy akár javaik elrablá­sának árán és zárt falak között hagyják őket hitök mellett élni és meghalni.“ „Kedves keresztény, mondd meg nekem, ha nem is tar­>) Janssen, 4. k. 7. old.

Next

/
Thumbnails
Contents