Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
266 III. A kath. egyház és tanai. 11. Elszakadás és visszatérés. felekezetnek kiváló művészete, hogy így a pápaságot a közönséges, de külömben jószívű ember előtt még utálat tárgyává is tegyék. Nem sirathatom meg eléggé azt, hogy a szegény népből oly sokáig bolondot űznek és oly nyomorultan megcsalják.“ „Az én Ítéletem szerint Isten előtt legkedvesebb és az emberekre legűdvhozóbb jócselekedeteknek egyike, ha ily nyomorult félrevezetett és megcsalt emberekkel valódi keresztény rokonszenvet éreztetünk, érettük buzgón imádkozunk, nekik minden jót kívánunk és teszünk.“ *) Egy 1578-ból való keresztény „panasz és vigasztaló irat* mondja: „Ha a protestáns hatalmaskodók közt ismét emberi és keresztény érzés kerül felszínre, a mit reménylenünk is lehet, akkor pirulni fognak a szégyentől mindazon mértéknélküli zsarnoki tettek miatt, melyeket a herczegségekben és városokban kivétel nélkül oly hosszú időn át, sokszor tiz, húsz és több éven át is míveltek a védelem és oltalom nélküli kolostorok szegény apáczái ellen, még akkor is, ha már öregek és tehetetlenek voltak, hogy lelkiismeretük ellenére és Isten irgalmának segítségül hívása daczára, hitöktől eltántorítsák. Mily visszásán hangzik zsarnoki kiáltásuk : hogy az ő evangéliumuk a keresztény szabadság, hogy ők nem akarnak semmiféle erőszakot elkövetni a lelkiismereten, pedig nem voltak még borzasztóbb zsarnokok, mint a kik nem restelték több éven át szakadatlanul a lelkiismeretet kínozni, a szentségek vigaszától, a felszentelt áldozárok minden lelki segítségétől, lelki ima és olvasókönyvektől, sőt még a halál torkában levőket is, tekintet nélkül a sok esdő kérésre, az utolsó kenettől eltiltani és megrabolni. Mennyi visszaélés történt a német tartományokban és városokban, azt ezer és ezer, Istennek szentelt apácza fogja Isten bírói széke előtt elpanaszolni, a kik senkin semmiféle jogtalanságot el nem követtek és nem kívántak mást, csak azt, hogy akár javaik elrablásának árán és zárt falak között hagyják őket hitök mellett élni és meghalni.“ „Kedves keresztény, mondd meg nekem, ha nem is tar>) Janssen, 4. k. 7. old.