Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

188 III. A kath. egyház és tanai. 6. Jézus Krisztus helytartója.

döntő érvet nem hoznak, legföllebb azon körülményt emlegetik, hogy ez vagy amaz az író nem említi Péternek Rómában való időzését, vagy hogy 42—67-ig (mely időre helyezik közönségesen Péter római püspökségét) Péter nem lehetett Rómában, stb. És ilyenek miatt azt hiszik, hogy kételkedhetnek egy, legalább is szt. Irén idejétől kezdve általánosan elfogadott tény fölött. Szent Kelemen Domitián idejében (81—96) a Nérói üldözésről beszélve szt. Péter vértanúi haláláról is ír, és hozzá teszi: „Ezen férfiakhoz, kik életüket ily szentül végezték be, soroztatott a kiválasztottak nagyszáma, kik . . . . közöttünk a legszebb példákká lettek.“ ') Igen ! Szt. Péter maga küld első levelében üdvözletét az ázsiai keresztényeknek „a babyloni egyház“ részéről2); már pedig a zsidók és első keresztények előtt Rómának symbolikus neve „Rabylon“ volt.ö)

6. De térjünk vissza a római elsőséghez ! Követtük nyomait egészen az apostolok idejéig. Még majdnem szt. János életében szt. Ignácz (107) Rómát a „szeretetfrigy elnöké“- nek4) nevezi ; még előbb pedig szt. Kelemen Péter harmadik utódja, a Korinthusiakhoz oly hangon ír, hogy levelében könnyen fel lehet ismerni az egyház legfőbb pásztorának szavát, mely a Korinthusiaknak is parancsol.

7. Hátra van még, hogy magának Krisztusnak az evangéliumban levő szavaiból bizonyítsuk be, hogy rendelt maga helyett helytartót. Előbb azonban a szóban forgó dolog mibenlétét kell megvilágítanunk.

Krisztus az emberiséget, mely a bűnbeesés óta az igaz vallást nem ismerte és a legborzasztóbb tévelyekbe vala sülyedve, s számtalan egymásnak ellenmondó vallás felekezetekre és nemzetiségekre forgácsolódott szét, Isten hatalmas

*) Clemens 1. Corinth. 6.

2) Petr. I. 5, 13.

3) János Titk. jel. k. 14, 18 ; 16, 29 ; 17, 5 ; 18. 2. V. ö. Hund- hausen : Die beiden Pontificalschreiben des Apostelfürsten Petrus 1. k, 82—90. 11.

4) Ignat, ep. ad Rom, init. Migne g. 5. k. 686. 1. B. (nooxad-tjuitn)

TrjÇ a v<m >/£.)'