Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
148 III, A kath. egyház és tanai. 3. Tekintély-elv v. szabadvizsgálat ? A dolog abban áll, hogy Köhler ur az u. n. textus gr aecus receptust összetéveszti az eredeti szöveggel. Annak idején ezt be is bizonyítottam neki. ') Az öt legrégibb és legjobb kódex (a vatikáni, a sinai, az alexandriai, Szyr Efrén beirt, és Béza kantabridzsi kódexe) a kérdéses „és“-ről mitsem tudnak, s a legfőbb prot. exegeták maguk is, (mint Tischendorf, Griezbach, Lachmann, Bornemann, Bluttmann stb), a Vulgata szövege mellett foglalnak állást a textus gr aecus receptus ellen, melyről, — mellékesen legyen megjegyezve, — Haze, a legjelesebb német vitázók egyike, úgy nyilatkozott, hogy az „esetleges mű — és nagyobbrészt nem egyéb — mint valami tudákos könyvnyomdász hibákkal telt férczelménye. “ Tehát áll, hogy az apostoli zsinat határozatát „az apostolok és a vének, az atyafiak“ mint katliolikus értelemben az egyházi hierarchia főemberei bocsátották ki, és nem vettek ebben részt a világiak is ; mert a főegyháztanácsosnak olvasásmódja: „az apostolok és a vének és az atyafiak“, határozottan rósz. De föltéve, hogy az apostolokon és a véneken kivül még más „atyafiak“ is résztvettek a jeruzsálemi hitközségből a határozat hozatalában, mi következnék ebből ? Az, hogy az egész egyházközség, a világi elemet is beleértve, tanítási tekintélynek adta volna ki magát. E különös következmény már maga is az „és“ ellen szól. Hanem a prot. elv, a szabadkutatás, semmikép sem hozható ki belőle. Mert például a boroszlói vagy hannoveri protestánsok épen oly keveset hederítenének az egész berlini lakosság (főegyháztanács, lelkészek és világiak) ilyforma határozatára: „Tetszett a Szentléleknek és nekünk“, mint ha ilyent a főegyháztanács maga hozna. 4. A katholika egyház hierarchiai tekintélyelve tehát nem későbbi találmány ; hanem Krisztus világos és tiszta tanítása, mely benn foglaltatik a sz. írásban és már az ősi egyházban is alkalmazásban volt. Ellenben a protestánsok „szabad kutatása“ nem egyéb, mint visszaesés a pogányságba, lerázása Krisztus szelíd igájának, és nagyon alkalmas arra, hogy a >) Theolog. Zeitschrift, Innsbruck, 1. Juli 1884, 624—626 1.
