Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
142 III. A kath. egyház és tanai. 3. Tekintély-elv v. szabadvizsgálat ? Nem ! mert ezek összege inkább a zűrzavar-város Babylon képét mutatja, mint a béke-város Jeruzsálemét. Ha Krisztus azon ígérete, hogy velünk marad a világ végezetéig, nem jelent egyebet, mint hogy tanításának töredékei valamelyik vallásnál mindig megtalálhatók lesznek, de úgy, hogy azok valamennyi vallásnál különbség nélkül tévelyekkel lesznek vegyítve : akkor Krisztus ígérete az igazságnak annyit használt volna, mint egy ösmeretlen és ki nem puhatolható adósnál a fizetési meghagyás. Főtisztelendő Atyám ! Hogy szigorúan következetes legyek, meg kellene magamat adnom. Mert mint kereszténynek meg kell vallanom azt, hogy egy vallási társulatnak az egész zavartalan igazságot bírnia kell ; józan eszem pedig azt sugallja, hogy ez a bizonyos vallási társulat sem a lutheranizmus, sem az angol államegyház, annál kevésbé valamely más nem katholikus szekta. De ha három fiú közül, (hogy a Lessing-féle példára visszatérjek,) egyik biztosan bírja a valódi gyűrűt ; s ha a két ifjabb azt épen oly biztosan nem bírja : úgy a valódi gyűrű a logika és mathematika minden törvénye szerint csak a legidősebbnél lehet. És mégis ! — Bocsásson meg, én ifjúságomtól kezdve annyira hozzászoktam, hogy a katholikus egyházban emberi, részint babonás, részint keresztényellenes tanok gyűjteményét lássam, hogy előttem lehetetlennek látszik a kath. egyházat a Krisztus által alapított igazság birodalma gyanánt elismerni. Kénytelen vagyok tehát e tanokat egyenként Ön elé adni, hogy lássam, miként tudja azokat Jézus Krisztus tanításával és az őskeresztény egyházzal összhangzásba hozni. Azzal kezdem, a mit a protestantizmus és katholiczizmus között a legmélyebbre ható külömbségnek tartok. S ez a protestáns részről a szabad kutatás elve, a kath. részről pedig a tekintély elve. Kérem Önt tehát bizonyítsa be nekem, hogy Krisztus alapított tanítói tekintélyt, melynek az egyes hivők a hit dolgában magukat alávetni tartoznak ; s hogy ő e szerint oly engedelmességet, és a szegény gyarló emberek részéről a tan elfogadásában az Ítéletnek ama alárendelését