Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
92 II. Jézus Krisztus. 2. Az uj-szővetségi szent iratok. Memphisben uralkodtak azon időben, mikor a szent család Egyptomba fut. De a hazugot hamarább lehet utolérni, mint a sánta ebet. A négy valódi evangéliumra azonban 18 század óta senki sem süthetett ki valami tévedést. Tettek ugyan kísérleteket, hogy az evangéliumokban helytelenségeket és ellenmondásokat mutassanak ki. Némelyek ezek közül csakugyan sok látszattal bírnak. így Lukácsnál (18, 35 — 38) midőn Jézus Jericho felé közeledett, egy vak azt kiáltja: „Jézus. Dávid fia, könyörülj rajtam“, Máténál pedig (20, 30) midőn Jézus J e r i c h ó b ó 1 távozott, két vak kiáltja: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtunk“. Máténál (27, 44) és Márknál (15, 32) egyszerűen ez mondatik: „A latrok, a kik Jézus mellett a kereszten függtek, szidalmazták őt“ ; Lukácsnál (23, 39 és k.) azonban részletezve ezt olvassuk: „Egyike pedig a latroknak, kik ott függnek vala, káromolá őt" stb. Hasonló különbségek, sőt látszólagos ellenmondások előfordulnak itt-ott az evangélistáknál s ezek dolgot is adnak az értelmezőknek. De ezek mindig észszerű megoldást nyernek s igy a helyett, hogy a szentiratok hitelességét gyöngítenék, inkább fényes világításba helyezik a szerzők elfogulatlanságát, igazságszeretetét s történeti hűségét. Ha visszaemlékszik barátom a szentirás azon részéire, a melyeket alkalmilag fölemlítettünk, pl. ama plasztikus elbeszélésre, a hol a vakon született meggyógyulása adatik elő, azután Jézus szenvedésének történetére, el kell ismernie, hogy ezek nem költött mesék, hanem szemtanúk és lelki- ismeretes történetírók egyszerű, hű tudósításai ! 18. Záradékul ide iktatom Tischendorfnak, a jeles protestáns biblikusnak következő szép szavait : „Jézus élete középpontja lett korunk vallási kérdéseinek. Ez fontos tény, melynek alapja azon megismerés, hogy a kereszténység nem annak a tanítására van alapítva, a kitől nevét nyerte, hanem annak személyére. A kereszténységnek minden oly felfogása, a mely e megismeréssel ellenkezik, félreismeri a kereszténység lényeges jellegét. Jézus személye az a sarokkő, a melyre az egyház alapíttatott ; arra utal
