Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
78 II. Jézus Krisztus. 2. Az uj-szövetségi szent iratok. nyosnak tartom, ettől fogva semmiféle döntő okkal nem léphetek föl a csodák ellen. Mégis nagyon szeretném történetileg megbizonyítva látni, hogy a négy evangélium és egyáltalán az új-szövetségi szent könyvek épen úgy megérdemlik a hitelt, mint például Sallustius vagy Tacitus. Kérem azért Önt, adjon nekem ilyen, az új-szövetség valódisága és hitelreméltó volta mellett szóló bizonyítékot. (2. A szerzetes atya válasza.) Kedves barátom ! Szívesen eleget teszek kivánatának ; mivel ezt mindig jogosultnak tartom. Az uj-szövetség könyveiből kell megbizonyítanunk, hogy a Megváltóra vonatkozó számos jövendölés, a mely jóval Krisztus előtt valóban létezett, a názárethi Jézusban valóban teljesedésbe ment. Hitágazataink nagy részét e könyvekből kell merítenünk ; e könyvek Önök, protestánsok előtt még nagyobb becsben állanak, mint előttünk katholikusok előtt ; mert Önök szerint a hitnek egyedüli forrását az írás képezi, és ezt tartják egyedüli hitszabály gyanánt is ; mig ellenkezőleg mi a hitben irányadóul az egyháznak tanító tekintélyét tartjuk és a hitnek forrásául a szentiráson felül elfogadjuk még a szóhagyományt is. Hogy én az uj-szövetség történeti adatait mindeddig mint hű és hitelt érdemlő eseményeket adtam elő, ez azért történt, mert előre föltettem, hogyha alkalom kínálkozik, akkor majd meghányjuk-vetjük a valódiság kérdését is. Ezennel megkezdem tehát a dolog tisztázását, még pedig a Krisztustagadó Strausz Dávid következő szavaival : rHa az evangéliumok valóban történelmi oklevelek, akkor a csoda el nem távolítható az Ur élettörténetéből ; és viszont, ha a csoda a történelemmel meg nem fér, úgy az evangéliumok történelmi forrás gyanánt nem szolgálhatnak.“ x) E nyilatkozat világossá és nyilvánvalóvá teszi előttünk azt az alapot, amelyből kiindulva az észelviség kétségbe vonja az evangélium valódiságát ; mert az evangéliumnak ) Strausz, Leben Jésu für das deutsche Volk. 1864. 818. 1.
