Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
lező volta. Mint harmadik főtényező aztán az ápolás központosítása szerepel. Az ápolással négy egyén bizatik meg, kik ismét minden plébániából más négy-négy, a szegényügyben jártas egyént vegyenek magok mellé. E hivatalos személyzetnek legelső teendője, mint Vives is óhajtja, a szegények pontos létszámának megállapítása legyen, egybekötve a kórházak reformálásával. A központi szegénypénztárnak megalapítása is a szerző által jelzett eszközök által vihető ki. Épen így teljesen kívánságához képest van meghatározva az idegenekkel való bánásmód, s a szegények számára alapítandó iskola ügye stb. Végül a hatóság azon kérelemmel fordul a papsághoz, különösen a hitszónokokhoz, buzdítanák időközönkint a népet, hogy iparkodjék a munkálkodó felebaráti szeretet parancsának eleget tenni azáltal, hogy adományaival járul a szegények pénztárához.“ Ez új rendszabályt úgy a papság, mint a világi hatóság egyhangúlag helybenhagyta, s erélylyel fogtak annak kiviteléhez úgy, hogy Meyer Jakab egykorú iró tanúsága szerint annak jótékony hatásait nagy mérvben lehetett érezni.]) Az yperni szegényrendszabályt úgy a papság, mint a világiak a legnagyobb dicséretekkel halmozzák el. Lotharingiai János bi- bornok és Campeggi pápai követ mindazoknak, kik a városi szegénypénztárhoz alamizsnáikkal járultak, búcsúkat engedélyeztek s az yperni szegényápolásról mint jámbor és szent vállalatról nyilatkoztak. V. Károly császár 1531. szeptember 10-én elkérte a hatóságtól a szegény-rendeletnek másolatát s ennek alapján 1531. október 31-én az egész birodalomban érvénynyel biró szegény-törvényeket bocsátott ki. Az említett rendelet szabványai lényegökben mind megtartattak s a koldúlás ügye is szigorúan körvonaloztatott- A koldúlás egyáltalában megtiltatott, azonban a szegényápolók tetsze'sök szerint megengedhették egyes keresetképteleu szegényeknek, hogy nyilvánosan kéregethessenek, azonban megkivántatott, hogy valamely külső jel viselése által külömböztessék meg és igazolják magokat. Az yperni szegény-rendelet a hittudósok között hatalmas ellenzékre talált. A koldúlásnak feltétlen eltiltása ellen úgy theolo- giai, mint természetjogi okokból síkra szálltak.2) Ez indítá Ypern — ’) Jac. M e y e r i, Flandricarnm rerum tom. 10. Brugis 1531, fol. 44 — Cfr. Ant. S a n d e r u s, Flandria illustrata. Hagae Comit. 1735, fol., t. 2, p. 261. 360. — Al. Henne, Histoire du Régime Charles Y. en Belgique. Bruxelles, Flatau 1859, t. 5, p. 198—223. V. 9. E h r 1 e i. m. 2j Y. ô. E h r 1 e, 36 s kv. 11. 12 III, A hitújítástól a jelenkorig. 1. Az egyházi szegényápolás.
