Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
4 III. A hitújítástól a jelenkorig-. 1. Az egyházi szegényápolás. tani, mert külömben nem lettek volna képesek jobbágyaiktól a robot-munkák és szolgáltatások teljesítését behajtani. A parasztok kapzsisága és elégületlensége a földesurak részén túlsúlyban létező hatalommal jött összeütközésbe, úgy, hogy a földbirtokosok és jobbágyok állandóan hadilábon álltak egymással. A 14. és 15. században, a midőn a pénz értékének alászállása folytán a termények ára emelkedett, a parasztok pazar és fényűző életre adták magokat. Az e korból fenmaradt tudósítások egytől-egyig nemcsak a mértéken túl való erés-ivás miatt, hanem a ruházatban való fény és pompára tett rangfeletti költekezések miatt is panaszkodnak. Az 1518-iki insbrucki országgyűlésen azon kérelemmel fordultak a rendek a császárhoz, tiltaná meg a parasztoknak valamint feleségeiknek és gyermekeiknek finom kelmék, gyöngyök, arany, bársony és selyem alkalmazását ruházatukon. I. Ferdinand megint a drága külföldi kelméket, strucztollas kalpagokat, aranyat, selymet, bársonyszöveteket, kivágott czipőket, finom prémes öltönyöket volt kénytelen 1542-ben megtiltani a parasztoknak. E fényűzés sokkal többet ártott a pórosztálynak, mint az illetékek és szolgáltatások. Ez volt oka, hogy a parasztok, ha bevételeik egy rossz termés vagy jégeső következtében csökkentek, rendszerint az uzsora áldozataivá lőnek. Akkor épúgy panaszkodtak a parasztok uzsora általi kifosztása miatt, mint napjainkban. Ebhez járultak a rossz pénzviszonyok, melyek a termelőknek a tőkepénzesekkel szemben érzékeny károkat okoztak. Minden herczegnek és püspökségnek nemcsak külön pénzverő műhelye volt, hanem mindenütt külön pénzláb is dívott. A pénzértékbeli külömbözetek kis területeken, továbbá a forgalomban levő sokféle pénz a parasztnak nagy hátrányára volt, mig a t.őzséreknek dús nyereséget hozott. Innen van, hogy minden ember csak a tőzsérekkez sietett tőkéjével, hogy rövid idő alatt nagy nyeresége legyen belőle. De ha a paraszt szorúlt meg pénz dolgában, akkor még legelkerülhetlenebb szükségleteire sem juthatott kamat nélkül kölcsönhöz. A szántóföldre és telekre adott kamatos kölcsön rendesen csak olyan volt, mint az uzsora. A munka értéke alászállott, az üzérkedés és uzsora általi nyerészkedő kereset-mód mindinkább terjedt; az erkölcsi érzület megromlott s nagyon veszélyes és rontó befolyással volt a nép életére.1) Eme, a nép bel- életében gyökeredző mozzanatokhoz járult a falusi népesség gyors szaporodása,2) mi önkényt magával hozta a proletár elem kinövé') V. 8. J a n s s e n i. m. X. 410. s kv. 2) A falvak túlnépességére nézve ellentétben avárosoknak aránylag gyér lakosságával a középkor vége felé v. ö. Ratzinger, Volkswirthschaft, 97. 1.
