Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon (1000-1526)
2. §. A világi papság és a szegényápolás. 195 jövedelmeinek felosztását illetőleg, de az általánosságban tartott határozat : „kezeljék az egyházi kánonok szerint“ kétségkivül magában foglalta a negyedelés elvét. Ez alkalmaztatott Európa több országában, különösen pedig a hazai viszonyainkra nagy befolyást gyakorló Németországban. Erre enged következtetni azon meggyökerezett, s bizonyára a legrégibb idő óta gyakorolt eljárás, a mely szerint a tized negyedeltetett. Első Írott emlékünk, mely az egyházi vagyon ilyetén megosztásáról világosabban intézkedik, a sz. László alatt tartott szabolcsi zsinatból származik, mely elrendeli, hogy a püspökök más egyházmegye területéről befolyó marha-tizedeik negyedrészét is juttassák saját papságuknak.x) Még határozottabban intézkedett a Kálmán király és Lőrincz érsek alatt tartott esztergomi zsinat, a mely meghagyta, hogy a püspök felosztván jövedelmeit négy részre, s miután három részt „híven az egyház javára fordított,“ használja a fenmaradt negyedrészt saját szükségleteire.l * 3) Az „egyház java“ alatt a negyedelés elvéből kifolyólag, s az Európa- szérte szokásos gyakorlatnak megfelelően az egyházi-épületek, a papság és a szegények fentartását értették.3) A szegényekre eső negyedrészből a püspökök — e kor szokásához képest — az utasokat megvendégelték, a betegeket ápoltatták, a szűkölködőket segélyben részesítették. Az ápolás intézése mindenhol a püspököt illette, a kinek a szegények felkeresésében, az alamizsna szétosztásában segítségére állottak a székváros papjai. Valamint a hazai kereszténység belső életére az első században, úgy a szegényápolás módjára is legtöbb világot vett szent Gell ért életrajza. Olvassuk a szent férfiúról, hogy Mór pécsi püspök városában időzvén, egy „különálló házban volt szálláson“. ') Ezen épület valószinüleg egyike volt azon szállóhelyeknek, a minőkkel akkoriban minden püspöki város, vagy káptalani hely el volt látva. Ugyancsak szállóhelynek tartja sz. Gellért életrajzának egyik kiadója, a tudós Batthyány azon épületet, melyet sz. István l) „Episcopi, qui decimationem pecorum in alio Episcopatu percipiunt, quartam presbyteris, in suo Episcopatu remanentibus tribuant.“ — Syn. Szabóiéin c. XXXIII. Pétéi fy i. m. I, 32.-) „Episcopus si tres partes de acquisitis ad utilitatem Ecclesiae fideliter intulisse videatur, licet ei agere de quarta quo voluerit.“ Syn. Sírig. c. XII. Péterfy i. h. I, 56. 3) így magyarázza e kánont Imhoffer Péterfynél I, 56. Fessier i. m. I 682. Lányi-Knauz i. m. I, 384 stb. *) »Habitabat in quadam domo separatim. Die sequenti Maurus Episcopus una cum Abbate venientes ad domum, ubi hospitabatur, praebuerunt ei consolationem fraternae eharitatis.“ — Scr. et acta S. Ger. 312. 13*
