Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon (1000-1526)

1. §. Az egyházi vagyon forrásai.

193

lékeztek; jogi kötelezettséggé azonban természetüknél fogva nem válhattak. Mindeme szolgáltatások leghívebb őre az egész középkoron keresztül a nép élő hite, buzgalma és áldozatkészsége volt. Ez az oka, hogy a hitközségi szolgáltatások évszázadokon keresztül nem képezték tárgyát sem az egyházi, sem a világi törvényhozásnak Másrészt fenmaradt emlékek bizonyítják, hogy a községek lelkészei híveikkel jó szerével egyességre léptek, s a szolgáltatásokat egymás közt meghatározták.*)

A püspök és lelkészkedő papság közé ékelten foglalt helyet a káptalani intézmény, mely a magyar egyház megalapításakor már ki volt fejlődve s hazánkban is elterjedt. Püspöki székhelyeken egyidejűleg székes-káptalanok is keletkeztek ezek mellett, vagy a püspöki székhelyeken kívül több nagyobb városban társaskáptalanok, a melyek abban külömböztek az előbbiektől, hogy nem képezték a püspök tanácsát. A káptalanok belső szervezete szerzetesi formák után indult, a mi hazánkban azért is könnyen megvalósítható volt, mivel első püspökeink káptalanaiban szerzetes egyének voltak a kanonokok.

Életmódjukban és munkafelosztásban a kanonoki intézmény alapítójának, sz. Chrodegangnak szabályait követték, a melyek a szerzetesek házi életére emlékeztetnek. A Kálmán alatt tartott esztergomi zsinat meghagyta, hogy a kanonokok ellátása és életmódja szabályaik szerint intéztessék, és a kanonokok ismerjék szabályaikat. 2) A szabályok értelmében közösen laktak és gazdálkodtak a püspökkel. Sz. G-ellért Csanádi püspök életrajzából valóban kitűnik, hogy a kanonokok közös födél alatt laktak.:;) István zágrábi püspök 1227-ben intézkedett, hogy kanonokjai a közös lakás szabályát megtarthassák. 4) Azt azonban nem állapíthatjuk meg, menynyiben alkalmazkodtak e szabályhoz a püspökök. A közös birtoklás megállapítható. így a veszprémi székesegyház javainak 1082-ig

') így az elefánt! lelkész és hivei közt 1322-ben létrejött egyesség szerint, minden házaspár adott évenként egy véka búzát és egy csirkét (párbér) ; min- denik menyasszony egy keszkenőt vagy 12 dénárt, kereszteléskor minden gyermekért egy tortát és egy csirkét s a beavatáskor ugyanannyit ; temetések alkalmával a zsoltárok elmondásáért 12 dénárt, a halottak imádságáért ugyanannyit (stola-illetmények) ; a halál 7. 30. és évfordulati napján, valamint az emlékfa felállításakor két tortát, egy csirkét, egy sajtot, egy bélest és korsó sert. L. Nagy J. : Anjoukori okm. II, 12—13. Bunyitay V. I, 147.

2) Syn. Strig. sub Laur. et Colom. c. 27. 57. Péterfy i. m. I, 58. 61.

3) „Nullum ex canonicis suis in villa dormire permittebat, exceptis hys, qui ad viam mittebantur, ceteri i n u n a domo pausarunt“. — Batthyány S. Gerardi scripta et acta 340.

4) Batthy. : Leg. eccl. II, 326.

RATZINGrER, az egyházi szegényápolás története.

13