Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon (1000-1526)
1. §. Az egyházi vagyon forrásai. 191 t. cz.-be van beiktatva. E szerint a püspöki tizedszedők tartózkodtak a jobbágyok termékeinek megbecslésétől, helyettök meg- esküdtetés után maga a jobbágy teljesíté. A tizedet hatóságilag kicsikarni tilos volt ; előleges figyelmeztetés után egyházi büntetéseket lehetett csak alkalmazni. — Tizedadásra köteleztettek mindazok, a kik az egyházmegye területén s a püspök joghatósága alatt éltek. Nevezetesen tizedet adtak : a királyi jövedelmek után, az apátok azon birtokaikért, melyeket nem műveltek saját költségükön, a más földjén élő szabadok és jobbágyok. A nemeseket felmenté Albert és I. Ulászló törvénye, bogy annál inkább teljesíthessék honvédelmi kötelességeiket. Ugyanily kiváltságban részesültek a nem egyesült görögök. *) A tized-jövedelem megosztása körül hazánkban más eljárás vált uralkodóvá, mint egyéb országokban. Az egyetemes egyházi jog szerint régente a megye összes vagyona a püspök kezében köz- pontosult, a ki a jövedelmet négy egyenlő részre osztotta. Egyik osztály illette a püspököt, a másik a papságot, a harmadik az egyházat dologi kiadásokra, negyedik a szegényeket. 2) A 6-ik században kifejlődött plebánia-rendszer változást idézett elő. Ez időtől fogva a püspök már csak a székváros tizede felett rendelkezett, míg az egyes helységek tizedei a helység papját illették. A frank capitulárék ezen álláspontra' helyezkedve szervezték a szegényügyet. Midőn a magyar egyház megalakult, a plebánia-rendszer már teljesen ki volt fejlődve s nálunk is alkalmaztatott. A tized megosztásában azonban a régi eljárás érvényesült, vagyis a helyi tized is a püspököt illette, a lelkészek csak negyedrészt kapván belőle, sőt néha még e negyedrészt is meg kellett osztaniok. Törvényeink ez alapon említenek a tizedeknél : quartát, octavát, sedecimát. Hasztalan iparkodtak a helyi lelkészek nagyobb igényeket emelni ; a törvényhozás csakis a bevett negyed-, illetve nyolczad-, tizenhatod- rész birtokában erősíté meg őket.3) Kivételesen előfordul, hogy a lelkészek teljes tizedek birtokába jutnak. 4) Méltán kiemelendők a szabad királyi városok lelkészei, a kik ezen pontban különös *) L. Lányi-Knauz i. m. I, 378 — 380. 2) Decr. Gr. c. 5. C. X. qu. 1. és c. 22—23. C. XII. qu. 1. ; c. 20. C. XII. qu. 2. 3) IV. Incze pápa 1243 körül kiadott leiratában megerősítő az egri papokat a tizedek negyedének birtokában. L. Wagner C. Analecta Scepusii I, 406. Ezen alapon állanak VIII. Bonifácz, VI. Sáiídor, midőn megerősítik a veszprémi papság ide vonatkozó jogát. L. Tbeiner A. Vetera Mon. bist. Hung. sacr. illustr. II, 553. 4) A medgyesi kerület papsága 1293-ban megváltotta a káptalantól a tized 3/4 részét. L. Batth. Leg. eccl. II, 498.
