Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon (1000-1526)
186 Bevezetés. kerestek a tolvajlás és rablás bűnei, mutatja azon körülmény, hogy még a kereszténység felvétele után is a legszigorúbb törvényeket alkották a tolvajok ellen, s hogy a felmerült bűnesetek között az orzás, rablás és egyéb erőszakoskodás bűntényei voltak a leg- gyakoriabbak.*) Nagyban elősegíté e bűnök elterjedését az, hogy a szabad magyar idegenkedett a munkától. Béke idején harczi játék, vadászat képezték foglalkozását. A kézmüvek közöl csak azokra terjedt ki figyelme, a melyek a házi szerek, öltönyök, fegyverek stb. előállítására szükségesek voltak. A magyar népre feltüntetett hibái miatt új hazájában nem várt kedvező jövő. Sokat zaklatott szomszédjai esküdt ellenségei voltak, s felzúdult liaragjok már-már az avarok és hunnok szomorú sorsát vala készítendő számukra. Hibái mellett azonban feltűnnek jó tulajdonai is, a melyek képessé tették a megpróbáltatások elviselésére, majd pedig Isten országának befogadására. Vallás dolgában eleink számtalan más népnél hívebben megőrizték az ős-kinyilatkoztatás egyszerű igazságait, legalább nem torzították el képtelen mesékkel, mint egyéb keleti népek. Társas életökben, a harczban elsajátított durvaság mellett, gyakran tanúsítottak bőkezűséget, vendégszeretetet, sőt nagylelkűséget. Törvényeikből, jogi szokásaikból a fejedelem iránt tanúsított tisztelet mellett értelmesség és szabadságszeretet sugárzik ki. De legnagyobb dicséretökre szolgál a családi élet tisztasága. A nő „eladó leány“ volt ugyan, s a férj „vevő legény (vőlegény)“, de házasság után az asszony részesült ura jogaiban, „feleség“ lön. Elfogúlt nyugati Írók sok bűnnel vádolják a kalandozó magyarokat, de szemérem megsértésével soha.3) A hiteszmék ezen őseredeti egyszerűsége, valamint az erkölcsök szigorúsága hathatósan előmozdíták a magyar népnek a keresztény hitre való megtérését. század magyarjait méltó dicsőségüktől az által, hogy elődeiket a történet rovására felemeljük !“ Horváthnál : A műipar és kereskedelem története. Kisebb tört. dóig. II, 64. L. Fraknói i. h. I, 22. >) Sz. István, sz. László és Kálmán törvénykönyvei telvék a tolvajlást tiltó szigorú rendeletekkel. L. Horváthnál. Párhuzam stb. 117. „A váradi regestrum“ név alatt ismeretes jegyzőkönyv harmincz év (1205 —1435) peres ügyeit őrizte meg számunkra. E szerint a váradi káptalan előtt tárgyaltatott: 119 rablás s a tulajdonnak erőszakos sértése. — 105 tolvajlás, csalás, sikkasztás — 34 személyes szabadság megsértés — 32 gyilkolás, embercsonkítás — 11 mérgezés, boszorkányság — 5 leányrablás — 1 házasságtörés. Bunyitay V. A váradi püspökség története I. 78' z) V. ö. Horváth. Párhuzam stb. 108 s kv. Kerékgyártó i. m. I, 93 — 266' 89. Ugyanezen szerző a maga értékére szállítja a fuldai évkönyvnek panaszát. —- A névtelen jegyző c. 1. röviden úgy jellemzi a régi magyarokat : „Nem voltak paráznák, hanem mindenkinek csak egy felesége vala.“
