Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
reket ép oly durváknak, s emberteleneknek tartjuk, mint a minő volt a hitújítás korabeli angol törvényhozás által követett gyakorlati eljárás, mely a koldust, ha másod- vagy harmadizben rajta- kapatott. bitófára ítélte, A csavargást végkep megszüntetni sohasem fog sikerülni, de jelentékenyen alább fog az hagyni, mihelyt a munkajog életbe lép s czéhek alakulnak. A csavargó nagyobbrészt a hibás társadalmi rend s állami törvényhozás szülötte. Mihelyt látja az ember, hogy minden erőlködése, minden iparkodása, minden nélkülözései mellett sem képes létét biztosítani, legtöbb esetben elhagyja öt erkölcsi ereje s csavargó lesz belőle. Ha még hozzá oly csúfosan bánnak vele, mint egy gonosztevővel, épen ezáltal kényszerítik, hogy belőle gonosztevő váljék. Legjobb mód a csavargás megszüntetésére, ha a törvényhozás minden munkaképes egyénre nézve lehetővé teszi, hogy becsületes úton kereshesse meg kenyerét. Szükséges továbbá, hogy az elhagyatott gyermekkor és fiatalság, melyekből a koldúsok, csavargók és gonosztevők zöme kikerül, menedékhelyet találjanak egyes vallási társulatok kebelén, hol valláserkölcsi nevelés s rendszeres munkára és tevékenységre való oktatás áldásaiban részesüljenek. Fogházakban nagyon szükséges, hogy a lelkipásztornak szabad keze legyen hivatáskőrében, hogy a szigorú munka-fegyelem mellett néha-néha az erkölcsi érzést is felébreszthesse. Be kell hozni a takarékpénztárak intézményét s vissza kell adni aköl- csönintézeteknek korábbi jótékonysági jellegöket, s akkor ily előleges gondoskodással bizonyára többet érhetünk el, mint a mit amaz utólagosan alkalmazott csúfos bánásmóddal vihetnénk keresztül. A meddig a társadalmi és gazdasági viszonyok olyanok lesznek, hogy szükségkép létrehozzák a csavargó elemet, mindaddig azon barbár kegyetlenkedést, melylyel velők bánnak, nem nevezhetjük egyébnek, mint esztelen és embertelen dühöngésnek a visz- szás társadalmi állapotok ezen szerencsétlen áldozatai ellen. A csavargás megszüntetése legjobban előzetes óvintézkedések által fog sikerülni. Meg kell szüntetni az okokat, melyek miatt oly sokan csavargásra adják magokat. Ezek egyike a munkajog védelmének hiányában, másika a valláserkölcsi nevelés elhanyagolásában rejlik. Az oly szerencsétlenek számára, kik már egyszer a csavargásra adták magokat, ritkán van mentőeszköz. Nincs az a csúfos bánásmód, nincs az az egyes börtön, mely állandó javulásra birná őket. Az ilyeneket már nem lehet megmenteni. Legjobb gyógyitó- szer volna erre a szerzetes társulatok által nyújtott menedékhely, 168 III. A hitújítástól a jelenkorig-. 2. A jelen és a jövő.
