Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

2. §. Az öukénytes szegényápolás feltételei és alapelvei. 153 elballag a csillogd báltermek előtt, őt nem a bálaérzet tölti el azon néhány garasért, melyet talán onnan kap, hanem a gyűlölet izzó lángja fog szive elkeseredettsége'ben előtörni leikéből. Olyan formán fogja magát érezni, mint a ki „jogos örökségétől foszta­tott meg.“ Böhmer ezen elvet tartotta szem előtt: „Az alamizsna csak akkor lesz igazán áldásos hatással, ha az, a ki nyújtja, le­mond felesleges igényeiről, s keresztény szeretettel adja oda azt, mit önmagától tagadott meg. A hirlapilag nyugtázott adomá­nyokat , hangversenyi és báli meghívókat úgy tekinti, mint a mai kor önzésének és hazugságának kifejezőit. .A mai kor ezen átkozott szülötte, mint ő kifejezte, népünk szivének gyökerein rágódik.“ Az áldozat, melybe az alamizsnaadás kerül, még nem elég, a szegényápolónak még nagyobb áldozatot kell hoznia, személye­sen le kell ereszkednie a szegényhez, lakásán kell őt felkeresnie s behatolnia a nyomor kunyhóiba, nem pusztán alamizsnával ke­zében, hanem, a mi ennél sokkal értékesebb, szeretettel szivében s vigasztaló szavakkal ajkán. A szegényápolóknak nem szabad puszta segélyezésre szorítkozniok. Jól tudják, hogy nemcsak ke­nyérrel él az ember, s ennél fogva szavaikban és szivökben isteni segélyt nyújtanak a szegénynek.1) A szegények lakásán tett látogatás nemcsak azért szüksé­ges, bogy az elhagyatottak szivében bizalmat, életbátorságot, tü­relmet és megadást keltsen, s ezáltal a segélyezés erkölcsi hatását fokozza, hanem a végett is, bog}' a segélynek hova fordításáról tudomást lehessen szerezni, s magának a szegénynek háztartásában lehessen találni oly mozzanatokat, melyeknek folytán ez ismét szabadulhat nyomorából. Gyakran a szegények körében az er­kölcsi, sőt gazdasági támogatásnak is oly módjaira és rugóira bukkanunk, melyekről személyesen tett látogatás nélkül még sej­telmünk sem lett volna. Azonban époly gyakran tapasztaljuk azt is, hogy a nyújtott segélyt pénzzé teszik, s ezt aztán a pálinkás bódékban eliszszák. Csakis személyes látogatás alkalmával lehet ily dolgoknak nyomára jönni s ezek ellenében óvszereket kita­lálni. Általában a szegényápolásnál nem a pénzbeli segély a fő­dolog, hanem az ápolás az erkölcsi részvét s új öntevékenységre való helyes segítés. „Ha a szegény pénzhez jut, éjfélben is nap­ernyővel jár“, mondja már egy régi indiai közmondás. Azonban !) Charity to the soul is the soul of charity — Lelkiápolás a lelke a szegényápolásnak, — szokta mondani Fry Erzsébet!

Next

/
Thumbnails
Contents