Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
124 III. A hitújítástól a jelenkorig. 2. A jelen és a jövő. gondoskodva lesz a biztosítási és segélyezési pénztárak által, melyeket a munkaadók közreműködésével magok a munkások alapítanának és kezelnének, a szegényápolás mai kommunista formája, melynek értelmében a községek mindenkit segélyezni tartoznak, ki segélyre szorultságát kimutatni képes, legott önkényt meg fog szűnni. A meddig a közéletben keresztény szellem virágzott, addig szegényadó és kierőszakolható segélyjog ismeretlen fogalmak voltak. Mint elfogadott keresztény alapelv szerepelt, hogy minden üzlettulajdonos, a középkorban névszerint minden földbirtokos maga köteles eltartani segélytelenné vált munkásait. x) Hasonlókép gondoskodtak a czéhek és munkásegyletek is tagjaikról. Ezenkívül a szegényekről is gondoskodva volt a hitközségek részéről. A szegények részt nyertek az alapítványok jövedelméből, a perselyből, s egyéb önkénytes adományokból. Betegek, tébolyodottak, nyomorékok, állandóan keresetképtelenek számára ott volt az intézeti ápolás a kórházakban és kolostorokban. A hitújítással egyidejűleg, mely a kolostorok feldúlása és az egyházi vagyon elrablása által anyagilag, azon tana által pedig, hogy a hit egymaga elégséges az üdvösségre, erkölcsileg is tönkretette az önkénytes szegényápolást, először Angliában, később minden protestáns országban életbe kellett léptetni a szegényadót s a kényszerkötelességet a községekre nézve, mely szerint tartoztak szegényeiket eltartani. Természetesen ennek fejében ismét a községek is nyertek bizonyos jogokat, miáltal a szegénynek helyzete sokkal rosszabb lön, mint a gonosztevőé. Az angol törvényhozás Erzsébet alatt embertelenség tekintetében felülmúlja mindazt, mit valaha a munkások ellen csak kigondoltak. A gazdagok embertelen bánásmódja maga után vonta az elkeserített szegények állatias felindultságát. Az 1572-iki rendelet azon kezdi a panaszkodást : „hogy jelenleg Angolország és Wales minden vidéke mód fölött el van lepve gazficzkók, csavargók s szemtelen koldusoktól, úgy hogy napról-napra borzasztó gyilkosságok, tolvaj- lások s más nagy bűntények mennek végbe a mindenható Isten legnagyobb visszatetszésére s a közjó nagy kárára“. Azt hitték, hogy munkaházak emelése által elejét fogják vehetni a henyélésnek, azonban csalódtak. A körülmények kényszerhatása alatt nemsokára még nagyobb engedékenységre lön szükség. A mint egyszer az 1602-iki törvény kimondta a községek Ut unusquisque pauperem suum pascat, igy szólnak mindig kivétel nélkül a zsinati határozatok és káptalani törvények.
