Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

2. §. A szabad munka és keresztény egyenlőség’.

OD

ugyanazon birtokos a városon kivül, mezei gazdaságában, mezei rabszolgáit foglalkoztatta, a házi használatra szükségeseket és a fényűzés czikkeit házi rabszolgákkal állíttatta elő, mig a rabszolgák harmadik része személyét szolgálta. Ilyenek voltak a viszonyok, míg a keresztény eszmék és keresztény példák behatása alatt Diocletian és Constantin alatt uj rendszer csirái nem mutatkozá- nak, a mely rendszer később jogérvényre emelkedett. Az uj rendszer elemeit a munkás-szövetkezetek képezték: collegia tenuiorum, melyek egy és ugyanazon iparágnak munkásait — rabszolgákat is — egy-egy collegiumban egyesítették. Temetkező egyletek voltak eredetileg, mivel alapszabályaikból a holtakról való gondoskodás tűnik ki czéljuk gyanánt. E szövetkezeteknek voltak választott elöljárói, sokszor pártfogói és védői, közös lakomái és áldozatai, pénztárai havi járadékokkal és saját kincstárnokai. A havi gyűléseken és a temetéseken minden tagnak részt kellett vennie. Volt saját vagyonuk és öröklési joguk. Gyülekező helyeik (schola) részint síremlékek, részint e czélra szolgáló házak voltak.

Ezen szövetkezetek már a köztársaság idejében engedélyezve voltak, de bizonyos megszorítással annak biztosítására, hogy titkos czimborasággá (hetairia), politikai clubbokká ne fajuljanak. A császárok bizalmatlanok voltak irántuk. Traján nem engedte meg százötven ácsnak az egyesülést tűzoltásra, azon indokolással, hogy hetairiát alakíthatnak. Bithyniában a keresztényeknek is be kellett szüntetniük szeretetlakomáikat, hogy gyülekezéseiket hetairiáknak ne nézzék.1)

Gazdasági jelentőséget ezen collegiumok csak Severus, különösen pedig a keresztény császárok idejében nyertek. Lehetetlen a keresztény eszméknek és példaadásnak e collegiumokra való befolyását fel nem ismerni ; viszont a keresztények, hogy községeiket jogos alapon alkothassák meg, ezen collegiumok álláspontjára he- lyezkedének, a mint például Tertullián tette vádiratában.

A szabad munkára ezen szövetkezetek a Constantin előtti időkben nem bírtak nagy jelentőséggel, a munka felszabadítása a kereszténységből indult ki ; a mit az emberiségnek ezen csekély rétege csak a legnagyobb hősiesség iltján vivhatott ki.

Mig a pogányság uralkodott, a szabad munka nem csak megvetés tárgya volt, de nem is jövedelmezett. A házi szükségletekről a rabszolgák gondoskodtak. Az akkori birtokosok, a helyett hogy jövedelmüket szabad munkásokkal osztották volna meg, sokkal

]) Plin. Ep. X, 43. 97.