Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
1. §. A politikai és társadalmi állapotok. 49 ban. De egyetlen kard sem emelkedett Diocletian ellen, ámbár sok keresztény volt a légiókban. A keresztények meg tudtak halni, a nélkül hogy kardot húztak vagy fegyveres harczba bocsátkoztak volna. A győzelmet nem maguktól várták, hanem a kegyelem csodájától s ezen csoda meghozta a végleges megváltást. Ha a keresztények politikai helyzete a császárok állami és vallási mindenhatóságával szemben nagyon nehéz volt, úgy t á r- s a d a 1 m i állásuk még kínosabbá vált. A régi világ egész társadalmi életét áthatotta a bálványimádás. „A tűzhelyen házi istenek voltak, kiket imádtak, az asztalnál az isteneknek áldoztak, a ház minden szegletében a bálványozás eszközei hevertek, az utczákon hermák voltak, melyek a telkeket jelölték, vagy falakra festett kigyób, minden utczasarokhan bálványok voltak, a fórumnak valamennyi néplakomája, a szinház és circus előadásai istenek tiszteletére ren- deztettek ; a senatusban is volt bálványoltár, udvarokban, boltokban, korcsmákban voltak oltárok kis, három vagy négy hüvely nagyságú istenekkel, tömjénnel és borral, a halottak homlokát a babonaság jele, a koszorú, övezte.“ Egy szóval minden telisded-teli volt a bálványimádás jelvényeivel, melyek vagy a társadalom elhagyására vagy ellenállásra kényszerítették a keresztényeket. Különösen kényes dolog volt a keresztényekre nézve az eskü. A pogányoknál szokásban volt a gyakori eskü ; nem csak a törvényszék előtt esküdtek, hanem megtették ezt a közönséges társadalmi — sőt a mindennapi családi életben is. Valamely istenség vagy babonás képzelgés szülte hatalommal igyekeztek egymást kölcsönösen lekötni ; üzleti ügyekben gyakran megkívánták, hogy a császárra és jólétére történjék hivatkozás, mert ez esetben az eskü megszegését felségsértés gyanánt büntették. Ezen pogány szokás ellenében sz. Jakab apostol:) azt kívánja a keresztényektől, hogy minden lépten-nyomou igazságosak és bizalmasak legyenek ; igent mondjanak, vagy nemet. De a pogányokkal szemben a keresztény igen kényes helyzetbe jutott, mert nem csak a könnyelmű, hanem általában minden oly eskü tilos, sőt lehetetlen volt rá nézve, a melyben bálványra vagy a császár geniusára kellett hivatkozni. Ennek következtében a kereskedelem a keresztényekre nézve ezer bajjal járt. Alexandriai Kelemen?) a kereskedelmet űző keresztényektől megköveteli, hogy az esküdözéstől tartózkodjanak s mindenkor szabott árt mondjanak a vevőnek. A kereszténység teremtett a közéletben hitelt és becsületességet. ') V, 12. ») Paedag. III, 11. RATZINGER, az egyházi szegényápolás története. 4
