Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
34 I. A keresztény ókor. 1. Az apostolok korszaka. Sz. Jakab pedig azon igazságot, hogy az egyházban nincs személy válogatás, következő szép szavakban tanitá: , Atyámfiái ! a mi dicsőséges Urunk Jézus Krisztus hite mellett ne legyen nálatok személyválogatás. Mert ha bemegyen a ti gyülekezetetekbe valamely férfiú, arany gyűrűvel, fényes öltözetben, bemegyen pedig egy szegény is rongyos ruhában, és arra tekintetek, ki ékes ruhába van öltözve, és mondjátok neki : te ülj ide jó helyre ; a szegénynek pedig mondjátok: te állj amott, vagy ülj lábaim zsámolyához: nem itéltek-e önkényesen, és nem lettetek-e gonosz gondolkodásrí birák ? Halljátok szerelmes atyámfiai ! az Isten nem a szegényeket választotta-e e világon, hogy a hitben gazdagok is örökösei legyenek amaz országnak, melyet Isten az öt szeretőknek Ígért ? Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt/“ Kimutatja ezután sz. Jakab, hogy a könyörtelen szívnek hite sincs ; hogy a ki nem bővelkedik a részvét és irgalmasság cselekedeteiben, az csak neve szerint keresztény. Ugyanazon apostoltól származnak ezen felséges szavak: „A tiszta és szeplőtelen istentisztelet: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő szorongatásaikban.“ Továbbá: „Ha öcsénk és húgunk mezítelenek és szűkölködnek mindennapi élelemben, mondja pedig valamelyitek azoknak : Menjetek békével, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adtok nekik testi szükségre valókat, mit használ az? Ügy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, holt önmagában.“ Sz. Péter az apostolok fejedelme, ekkép figyelmezteti a hívőket : „Mindenben és mindenek előtt szeressétek egymást mint testvérek és szentül tartsátok ezen új testvériséget.“ Ugyanazon egy test tagjainak kell magukat tekinteniük, egymást szeretniük, senki nem tekintheti magát vagyona felelősség nélküli és korlátlan urának, hanem mindenki köteles javait, melyeket maga is Istentől kapott, mint Isten sokféle ajándékainak hű sáfára, felebarátjának is hasznára fordítani. A híveknek szüntelen kölcsönös szeretetben kell élniük, mert a szeretet befödözi a bűnök sokaságát x) A hova csak elhatott az evangélium örömhíre, mindenhol a szeretet szava hangzott fel, azon szeretető, mely mindent áldozatkészen nélkülöz, hogy magát munkásán felebarátja javára szentelje. Mint isteni mesterük, az apostolok is első sorban az ügyes-bajos munkásokhoz, az alacsony sorsúakhoz és szegényekhez fordúltak, s ezek fogadták is be először tanításaikat.2) Az Ür tanítványainak tehát mindenhol alkalmuk nyílt a munkás szeretet gyakorlására. ■) I. Pét. IV, 8—10. 2) I. Cor. I, 26.
