Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Bevezetés

22

Bevezetés.

szedjék össze, hogy semmi se veszszen kárba. Ö mindenkinek pél- dányke'pül szolgál.

Mértékletesség és takarékosság,, munka és iparkodás képezik a jó gazdálkodás elemeit. „Minél sűrűbben kérünk tanácsot az erkölcsi és értelmi erőtől és minél többször alkalmazzuk a termelésben és fogyasztásban a gazdasági elveket, annál inkább előmozdítjuk úgy egyeseknek, mint az összességnek erkölcsi kifejlődését.“ x) Ezen elvek alapján a társadalom elkerüli lassanként a szertelen gazdagság és szegénység szélsőségeit és megvalósítja az általános jólétet. Szegények mindaddig lesznek, mig a tulajdonjog a vagyont fokozatokra osztja. De ezen fokozatok között nem lesznek meg azon szélsőségek, melyeket a korlátlan önzés idéz elő : a fényűzés és nyomor. Krisztus nem veté el ama nemes fényűzést, mely a magasabb igényeknek felel meg és az erkölcsi méltóság megóvására szolgál ; sőt oltalmazá ezen fényűzést a fő s- vénység salakja ellenében és saját példájával megnemesíté.2) Udvözitőnk azon féuyüzést bélyegezte bűnnek, mely vagy erkölcstelen életmódból származik, vagy pedig oly javaknak elfecsérlésé- vel jár, a melyek a felebarátunk szükségét hivatvák enyhíteni. Az evangéliumi dúsgazdag ezen erkölcstelen fényűzésre szolgál példányképül.

A szegénység és gazdagság megmarad Krisztus tanitása szerint is. De a szegénység nem gyalázathozó, mint volt a pogányságban, nincs kitéve a kizsákmányolásnak, mint a zsidóknál. A gazdagnak fontos kötelességei vannak; feleslegéből tartozik alamizsnát adni és a tékozló, erkölcstelen fényűzést ép úgy el kell kerülnie, mint a sóvár kapzsiságot és a piszkos fösvénységet.

Ez a keresztény eszmény. Tökéletesen soha el nem éretett. Azon időszakok, melyekben a nagy többséget az ezen eszmén}7 után való törekvés lelkesité, fénypontok a keresztény társadalomban. A mint ezen törekvést az önzés, az ész tévelygése és az akarat gyengesége elfojtotta, megkezdődött az egyházi, állami és társadalmi hanyatlás. 8)

Az ókorban a leguagyobb károkat az okozta, hogy a családi élet nem volt szent. A nőt az önzés és a romlottság megbecstelenítő és lealázá ; a gyermek jogok nélkül állott, atyja önkényének volt oda dobva, törvény nem védte. A zsidóknál is hiányJ) Schäffle, Kapitalismus und Socialismus. 2) Máté XXVI, 6. Ján II, 10.

3) Minden idevágó kérdésre nézve v. ö. Ratzinger „Volkswirtschaft“ cz. m. 45—206. 1. következő terjedelmes fejtegetéseit: „Reichthum und Armuth,“ „Eigenthum und Communismus“, „Arbeit und Kapital“.