Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Bevezetés
20 Bevezetés. kizsákmányolását kizárja, sőt követeli minden szükséget szenvedő testvér gyámolítását. A tulajdonjog és minden embernek a föld közös javaihoz táplált igényei csak azon esetben nyerhetnek békés kiegyenlítést, ha a vagyon szabad erkölcsi elhatározásból az összesség javára fordíttatik. Ezen probléma csak úgy oldható meg, ha Istennel hozzuk összeköttetésbe. A vagyonnak gyümölcsét Krisztus veszi át a gazdag kezéből, s mint Isten áldását nyújtja a szükséget szenvedőnek. A gazdag az irgalmasság által égi kincset gyűjt magának; ba a szegény testvért segítség nélkül hagyja, nem csak neki ártott, hanem és még inkább önmagának, mivel örök üdvösségének vallja kárát. A könyörületesség letörli a tulajdonról a testvérgyilkos jelleget és megszenteli azt. De önző, kapzsi használat mellett a tulajdon elveszíti erkölcsi jogosultságát, sérti a szükséget szenvedő testvért és a gaztett átka a tulajdonos fejére száll, mert elzárja előle Isten országát. Mit használ, ha az ily tulajdonosok az egész világot megnyerik, de lelkűknek kárát vallják? Soha nem fog sikerülni a világnak törvényhozás, jog és kényszerítés utján eloszlatni a tulajdonjog és vagyonközösség közt fenforgó ellentétet, sőt a kényszerítés csak szítja az ellentétet és a társadalmi harcz hevét. Csupán a vallásos öntudat és az erkölcsi elhatározás által vezérelt szabadakarat képes a gazdagot és szegényt a testvéri szeretetben egyesíteni. Az erőszak szétválaszt, a szeretet egyesít. Találkozó pont maga az Isten. Az Isten iránt való szeretetnek tényleg a felebaráti szeretetben kell nyilvánulnia ; ez az Isten iránt köteles engedelmességnek részét képezi, és az Isten tiszteletével elválaszthatatlaniíl egybe van kapcsolva. Ezen csodálatos igazság érzékíttetett meg az egyház áldozatában, a mennyiben a pap az áldozat bemutatásánál az adományokat elfogadván, az áldozókért imádkozék és Istent dicséré, azután pedig az adományokat az oltárról szétoszto- gatá a szegényeknek. Szebben, nagyszerűbben és nemesebben nem fejezhető ki az Isten és felebarát iránt való szeretetnek elválaszt- hatatlansága és a keresztények egyiivétartozása. A gazdagot emeli azon tudat, hogy vagyonából magának Jézus Krisztusnak nyújt áldozatot, ily módon égi kincset szerez, a szegény pedig Isten áldozatoltáraként szerepel s megkiméltetik a megaláztatástól. Istent dicsérve és magasztalva, alázatosan hálálkodva fogadja a segítséget. A könyörületesség nem csak pótol, odaadva a gazdagnak feleslegéből azt, a mi a szegénynek hiányzik, hanem dúsgazdag gyümölcsöket is terem, alkalmat szolgáltatván Isten dicsőítésére.
