Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Bevezetés
Bevezetés. 15 hogy evangéliuma a szegények evangéliuma. Midőn keresztelő sz. János az Üdvözítőhöz amaz ünnepélyes kérdést intéztette, ő-e a megígért Messiás? Jézus előhírnöke küldöttei előtt messiási méltó- ságáról a következő vallomást tette : „Elmenvén jelentsétek meg Jánosnak, miket hallottatok és láttatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik és boldog az, ki én bennem meg nem botránkozik.“*) A szegényeknek hirdettetett az evangélium, és a szerencsétlenekre áradt az üdv; jótékonyság és áldás jelölte Üdvözítőnk útját. 0 maga szegénységben és lemondásban akart élni, üldöztetést és kereszthalált akart szenvedni, hogy példájával a szegényeket, üldözötteket és elnyomottakat vigasztalja és kitüntesse. Magának sem volt helye, hová fejét lehajtotta volna. Idegen jászolyban született, szegényen és nyomorultan, idegen rongyokba takartatott, idegen sírban akart még nyugodni is, miután előbb ruháira sorsot vetettek vala. Nem az előkelők és müveitek köréből szedte Jézus tanítványait, szegény halászokat, napszámosokat választott apostolaivá. Szegények hirdették szegényeknek az evangéliumot. A szegények iránti szeretetnek gyakorlatilag az alamizsnában kell nyilvánulnia. A keresztény köteles javait készen tartani hogy a szükségben szenvedőkön segítsen és senkit sem szabad ezen, munkás szeretetéből kizárnia. „A. mit egynek ezen legkisebb atyámfiái közöl cselekedtetek, nekem cselekedtétek.“ A keresztények sze- retete nem szoritkozhatik azokra, kiktől hálát és viszontszere- tetet vár. „Ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, minő jutalmatok leszen? Nem azt cselekszik-e a vámosok is ? Az alamizsnaadó, a mi pedig gyakran megtörténik, ne éljen azon kifogással, hogy ez vagy amaz a szegény önmaga oka nyomorának és szerencsétlenségének, hogy ily módon elkerülje a könyörületességgel járó áldozatot. Krisztus urunk ismerte az önző szív ezen indulatát, azért mondá e komoly szavakat : „Ne Ítéljetek és nem fogtok Ítéltetni ; ne kárhoztassatok és nem fogtok kárhoztattatni, bocsássatok meg és megbocsáttaik nektek. Azon mértékkel, melylyel mértek, visszaméretik nektek.“ Hányszor bocsásson meg az ember testvérjének ? talán hétszer? kérdé Péter. Jézus feleié: „Én mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenhétszer,“ azaz mindig. Azonban nem elég, hogy ne- meslelküen megbocsátjuk felebarátunk hibáit, e mellett nyújtsuk 1 1) Máté XI, 4—6 V. ö. íz. XXXV, 5. ; LXI. I.