Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

428 II. A középkor. 3. A Hohenstaufoktól a hitújításig. tok volt, az ezekben uralkodó visszaélések megszüntetése. De lás­suk, miként orvosoltátok a bajt. Igen orvosoltátok, de úgy, miként a régi közmondás szerint az ördög feleségének kificzamodott lábát a helyett hogy helyreigazította volna, összetörte.1 “ Valamint a világi papság, úgy a középkori angol kolosto­rok is mindig szem előtt tartották a szegények iránti kötelessé­geiket és a szegényebb népességről szeretetteljesen gondoskodtak.1) Sőt a szerzetes papság még szigorúbb kötelességének tartotta a sze­gényekről és idegenekről való gondoskodást, mint a világi papság, mert sok birtokot és adományt tisztán a szegényápolás czéljaira kapott.5) A berendezés ugyanaz volt, mint a kontinens egyéb ko­lostoraiban. A kapus meghatározott időben a vidék szegényei kö­zött kenyeret, húst, más élelmiszereket, ruhadarabokat s fát osz­togatott ki ; az idegenek pedig szives fogadtatásra és ellátásra ta­láltak. Minden kolostor mellett volt kórház a szegények és betegek számára, valamint idegenek elszállásolására.’) A kolostorokon kiyül s azoktól függetlenül is léteztek kór­házak ;l * 3 4) ezek közvetlenül a püspök felügyelete alatt állottak, ily l) Az angol kolostoroknak a szegények körüli érdemeire vonatkozólag utalunk Cobbetra, i. h. 140. 1., a ki körülményesen, hiven és kútfők alapján értekezik e tárgyról.-) Synodus Dunelm. 1224. Wilkinsnél I, 574 : praecipimus, quod sacerdotes et clerici beneficiati secundum redditus et facultates suas sint hospitales et erga pauperes non avari, monochis autem et regularibus tanto districtius id injungimus, quanto ad hoc ipsum constat ipsos arctius aliis multiplici ratione obligari. 3) Littera abbatum ord. Bened. in capitulo prov. Angliáé apud Northampton 1313, c. 10 (Wilkins II, 722.) : districte praecipimus, ut eleemosyna iuxta statuta patrum praecedentium largiatur ; nec de cetero liceat eleemosynario sicut nec aliis suos operarios vel ministros extrinsecus de fratrum sustentare fragmentis vel eos parcere de iisdem. C. 17. (u. o. II, 724): statuimus, ut in singulis monasteriis nostri ordinis iuxta locorum facultates hospitalitas observetur ; quodque ad hospites suscipiendos deputetur monachus diligens et modestus, qui eos hilariter et benigne recipiat religiosisque hospitibus in edendo et bibendo et aliis honestis solatiis comitivam exhibeat personalem. . .cum in hospitalitate distinctio non sit facienda. , . quibus cunque ad monasteria venientibus iuxta eorum exigentiam victulia minis­trentur. Y. ö. még Tanner bizonyságát Cobbetnél i. h. 608. 1. Cobbet azonban csalatkozik, midőn azt gondolja, hogy a kolostori kórházak csak idegenek fel­vételére szolgáltak. Párisi Máté bizonysága szerint (az 1252. évhez) ezek úgy mint más országokban egyszersmind szegény- és betegházak is voltak. Tanner szerint a vidék szegényeinek nyújtott adományok igen jelentékenyek voltak. Cobbet i. h. 609. 1. A 16. század elején a kolostorok száma 645 volt. Cobbet i. h. 121. 1. *) Cobbet i. h. 121. 1. szerint VIII. Henrik előtt 110 kórház létezett Angliában.

Next

/
Thumbnails
Contents